A régészek ásója egy szójelekkel írt ősvallási imát fordított ki a földből Karcagon.  

Előzmények - a feloldási kísérletek kritikája - a felirat tagolása - olvasható felülnézeti világmodellek - a felirat szövegegységei - a csatkarika elemi jelei - olvasat - magyarázatra szoruló jelek - lineáris és képszerű jelváltozatok - a "magas kő" ábrázolási konvenció - a Föld szójel - a szójeleinkkel hosszabb szövegeket is rögzítettünk - négysoros népdalaink kialakulásának magyarázata  - ajánlott őrségi szállás

 

1/a. ábra. A karcagi karika fényképe

 

Előzmények

A karcag-ordószentmiklósi kun temető 170. sírjából került elő egy XIV. századra keltezhető bronz csatkarika, amelyen egy - a székely írás jeleivel írt - felirat található. A leletet Selmeczi László ismertette a „Régészeti-néprajzi tanulmányok a jászokról és a kunokról” (Debrecen, 1992.) című könyvében. Képet is közölt róla, amely azonban – feltehetően a sokszorosításnak köszönhetően – igen rossz minőségű. 

 

 

 

1/b. ábra. A karcagi csatkarika részlete

 

2. ábra. A karcagi csatkarika a jelen cikk szerzője által készített rajzon

Hakan Aydemir a „Kun-kipcsak elemek a moldvai nyelvjárásban” című tanulmányában (a székely rovásírás hibás megnevezésétől eltekintve) helyesen írja, hogy „első látásra megállapítható, hogy rovásjelei megegyeznek a székely-magyar rovásírás jeleivel”. Ezen túlmenően azonban a megfejtési kísérlete minden részletében elhibázott. A felirat szójeleit betűknek véli, ugyanakkor az „f” betűt (valójában a Föld szójelet) mégis ligatúrának tartja. Az írásirányt minden komolyan vehető ok nélkül jobbról balra haladónak, a nyelvet pedig ótöröknek gondolja.

Pecze László a neten olvasható írásában szintén a hibás rajzra alapozta a véleményét. Szerinte nem egyértelmű, hogy a jelek a székely-magyar rovásírás jelkészletéből származnának. Úgy véli, hogy a csaton található négy jelből mindössze kettő vethető össze a székely magyar jelkészlettel, s „A legvalószínűbb … hogy a csaton díszítés és nem írás található. Ugyanis a képen látható piros vonal mentén a jelek egymásra tükrözhetőek. Legfeljebb egy olyan mondat lenne kiolvasható a jelekből, amelynél mindegy, hogy az elejéről vagy a végéről kezdjük el olvasni a mondatot. Mivel az ilyen „indul a görög aludni” típusú mondat ritka, mint a fehér holló, kicsi a valószínűsége, hogy a csaton található jelek betűk lennének.” – írja Pecze László. Abban kétségtelenül igaza van, hogy nem betűk vannak a csatkarikán (mert betűzve nem lehet elolvasni a szöveget); azonban nem díszítésre, hanem szójelekre kellett volna következtetnie (mert szójelekkel olvasva eredményt érünk el). Fontos megállapítást tett, amikor a felirat egyes részleteinek szimmetrikus voltára hívta fel a figyelmet, de a jelenség helyes magyarázatával adós maradt (a sztyeppi írástörténetben meglévő elolvasható párhuzamokra nem figyelt fel).


A feloldási kísérletek kritikája

A két kutató kudarcát a rossz rajzon kívül az is okozta, hogy nem ismerik eléggé a székely írás hieroglifikus (ősvallási jelentőségű szójeleket alkalmazó) változatát. A jelformák közül valóban szokatlan a székely „m” (magas), „k” (kő) és „f” (föld) alakja; azonban az archaikus jelformák között ezek sem ismeretlenek.

A székely írásnak szójelei is vannak, amelyeket a szerzők indokolatlanul hagytak figyelmen kívül. Ugyanilyen hiba a lehetséges írásirányok leszűkítése a jobbról balra tartóra (miközben a székely írásnak függőleges, szimmetrikus, valamint körben és balról jobbra haladó írásemlékei is ismertek). Nincs ok a török nyelv feltételezésére sem, mert az akrofónia-rekonstrukcióknak köszönhetően tudjuk, hogy a székely betűk magyar szójelekből keletkeztek. A kőkor óta Eurázsiában és Amerikában egyaránt elterjedt felülnézeti világmodellek kiolvasása ugyanilyen „oda-vissza olvasható” szövegeket eredményez.

A székely írás sajátosságainak megismerése nélkül a karcagi csatkarika feliratának elolvasása nem sikerülhet. Aki a székely írás archaikus emlékeiről akar tudományos igényű dolgozatot írni, az nem feledkezhet meg a székely írás szójeleiről. A szójeleket nem létezőnek tekintő szerzők magyarázataiból szinte semmi sem igaz.

Villanypostán kaptam meg a rovásfelirat fényképét, amit azonnal sikerült elolvasnom. Ezt az olvasatot ismertetem az alábbiakban.

A karcagi felirat tagolása

  3. ábra. A karcagi felirat tagolása (a betűzés a balról jobbra tartó helyes sorvezetést, a számozás pedig Hakan Aydemir hibás olvasási irányát mutatja)

A felirat feltűnő jellegzetessége a 2-3 jelből álló jelcsoportok ismétlődése. Az egyes szakaszok túl rövidek ahhoz, hogy betűkből álló szavakra gondoljunk. Ezek inkább szójelekből álló rövid mondatok, egy versbe szedett ima sorai. A négy ismétlődő sor minden valószínűség szerint a négy negyedre osztott felülnézeti világmodellek kiolvasására megy vissza. Ilyen típusú világábrázolásokat a kőkor óta ismerünk Eurázsiából és Amerikából is (4. ábra).

 

Olvasható felülnézeti világmodellek

 

 

 4. ábra. Kőkori hagyományt képviselő, székely szójelekkel elolvasható, vagy értelmezhető felülnézeti világmodellek: IX-X. századi afrászijábi tál, valamint egy anaszazi tál

 

A 4. ábrán látható afrászijábi tálon a szár szójele látható egy téglavörös vonalként. Ez a szó a sumerben "növényzet", az akkádban pedig "király" jelentésű. A két jelentés összetartozására Berze Nagy János hívja fel a figyelmet, amikor megemlíti, hogy a magyar nép szerint az égigérő fa azonos az Istennel. A szónak a magyarban "növényi szár" jelentését ismerjük, de Szár László nevében megmaradt a "király" jelentés is (amely az "Úristen" jelentésből devalválódott). A szár szavunk hangalakjából keletkezett az Úr, amely ma is az Isten állandó jelzője.  Az anaszazi tálon szereplő sarok szójel indián jelentését csak feltételezhetem, a magyarban a sarok szót jelölte, amelynek tövében szintén a szár szót, vagy rokonát feltételezem.

 

A IX-X. századból való afrászijábi tál olvasata:

 „Jóma szár, 

Jóma szár, 
Jóma szár, 
Jóma szár földje”  

A prekolumbián anaszazi tál értelmezése:

 „Magas sarok,
magas sarok,
magas sarok,
magas sarok (földje?)”  

 

A karcagi felirat szövegegységei

A karcagi feliratban négyszer ismétlődik egy jelsorozat, amely két szövegegységre (a "magas kő" és a "magas égi kő" jelsorozatra) tagozódik. Ezekhez járul az írásemlék végén a Föld szójel és talán még az "i" betű.

5/a. ábra. A karcagi csatkarika "magas kő" szövegegysége a lépcsős toronytemplom elnevezése és jelszerűvé vált ábrázolása

 

5/b. ábra. A karcagi csatkarika "magas ég(i) kő" szövegegysége

 

5/c. ábra. A karcagi csatkarika "föld(je)i" szövegegysége (a Föld szójelet és az "i" betűt az ábrán összeköti a feliratot keretező vonal, amelyet nem tekintünk a jel részének, ezért szaggatott vonallal jelöltük)

 

 

A karcagi csatkarika elemi jelei

 

A csatkarika felirata a "magas", "ég", "kő" és "Föld" szójelekből áll. Ezekhez csatlakozna a végén esetleg feltételezhető "i" betű, de - mint az már említettük - ennek léte bizonytalan, további szemrevételezést igényel (a jel formája a székely "i" betűével azonos). Az alábbi ábrákon bemutatjuk a karcagi szójelek legfontosabb formai és tartalmi párhuzamait. Kétségtelen a közöttük lévő formai kapcsolat. Ezen túl a kínai jelek esetében a jelentésben, az ótürk "ök, ük, kö, kü" esetében pedig a hangalakban tapasztalható egyezés.

 

 

6/a. ábra. A karcagi "magas" szójel (balra), a székely "m" (magas) jel (középen) és a kínai "magasba vezető út" szójel (jobbra)

 

 

6/b. ábra. A karcagi ég szójel (balra), a székely "g" (ég) jel (középen) és a kínai lolo "ég" szójel (jobbra)

 

6/c. ábra. A karcagi kő szójel (balra), a hun "k" (kő) jel a budapesti hun jelvényről (középen) és az ótürk "ök, ük, kö, kü" szótagjel egyik alakváltozata (jobbra)

 

 6/d. ábra. A karcagi "Föld" szójel (balra), a kínai "Föld" szójel (középen) és a székely "f" (Föld) jel (jobbra)

 

 

 

A karcagi karika olvasata

 

 

 7. ábra. Az ősvallási ima sorai közel egyenletes hosszúságúak, jól rímelnek és ritmusosak

A szójelek nem rögzítik a szavak ragozását, ezért az „ég” szójel égi, a „föld” szójel pedig földje alakban is kiolvasható. A feliratot keret zárja körbe, amelynek az eleje a székely „sz” (szár) jelre, a vége pedig a székely „i” betűre emlékeztet. Azt, hogy e kezdő és záró jelek valóban léteznek-e és az olvasáskor figyelembe vehetők-e, talán egy mikroszkópos vizsgálat segíthet eldönteni. A fenti olvasatban csak a végső „i” betűt vettem figyelembe (az elhagyása a felirat olvasatát lényegesen nem változtatja meg).

 

A Föld szóval záruló olvasatot támogatja az anaszazi edény (l. A székely rovásírás eredete!) és az afrászijábi tál (4. ábra) szövegének hasonló végződése. Mindegyik ősvallási jellegű szöveget rögzít. Azaz feltételezhetjük, hogy egy széles körben elterjedt felirattípus, egy ősvallási ima egyik példánya került elő Karcagon.

 

Magyarázatra szoruló jelek

Bár a csatkarika mindegyik jele (vagy annak közeli változata) megtalálható a székely írásban, a székely írással kapcsolatos ismerethiány miatt három jelhez kiegészítést kell fűzni. A tisztázatlanság több oknak is köszönhető. Egyrészt az új írásemlékeket nem ismeri kellőképpen sem a "szakma", sem a nagyközönség (ez vonatkozik a budapesti hun jelvényre, a csencsói sarokkőre és a tolna megyei súlyra is - amelyeken a karcagi K megfelelője megtalálható). Másrészt a székely írás rokonságához tartozó népi, uralmi és vallási jeleket sem ismerik, s ennek köszönhetően az azok alapján levonható tanulságokat sem képesek hasznosítani (például a magyargyerőmonostori kályhacsempe égigérő fájának tövében lévő lépcsők segítenének megérteni a "magas kő" formula ősvallási jelentőségét). Lényegében ugyanezt mondhatjuk el a székely jelek távoli írásrendszerekben található párhuzamairól is (a kínai "magasba vezető út" jel a székely "magas" jel megfelelője). A szójeleink ismeretének hiányában a "szakértők" nem képesek a neolitikus, vagy a neolitikushoz hasonló elvű írásemlékek felismerésére, értelmezésére és olvasására. Nem szépíti a helyzetet, hogy a szerzőknek fogalma sincs e jelek ősvallási vonatkozásairól és képi tartalmáról, ezért az ilyen irányú kutatásokat előtt értetlenül állnak. E hiányosságok szükségszerű következménye; hogy a nyilvánvalóan írásjelekből álló karcagi feliratot díszítésnek lehetett minősíteni.  

A kiegészítő magyarázat szükségessége három karcagi jelet érint: a "magas", a "kő", és a "Föld" szójeleket. Az első kettő megértéséhez be kell mutatnunk a lineáris és képszerű jelváltozatokat, valamint a "magas kő" ábrázolási konvenciót is.

 

 

Lineáris és képszerű jelváltozatok

 

A karcagi karikán található "kő", "magas" és "Föld" szójeleknek megtaláljuk a megfelelőit néhány rokon írásrendszerben is. A nagyobb anyag alapján jobban megismerhetjük a jel eredeti jelentését és a jelformák változatait is. E körülmény segít abban, hogy felimerjük a karcagi jelek és a székely írásjelek (a lineáris és a képszerű formák) összetartozását. Ezt a gondolatmenetet ugyan már bemutattuk "A székely rovásírás eredete" c. kötetünkben (1998/63), azonban - úgy tűnik - vissza kell térnünk rá.

A kutatás azt már bizonyította, hogy a székely, a germán, az ótürk és a kínai írásban vannak rokon jelek, amelyek formavilága és jelentése közös (végső soron kőkori, ősvallási eredetű) ősjelekre vezethető vissza. A karcagi "magas" és "kő" jelek tágabb rokonságának feltárása nyilvánvalóvá teszi a képszerű székely "m" betű és a lineáris karcagi "magas" szójel rokonságát, vagy azonosságát is. 

 

 8/a. ábra. Az ótürk "ök, ük, kö, kü" szótagjel (balra); a germán "b" bjarkan "nyírfa" (középen) és a kínai "kaptató, magasba vezető út" (jobbra) lineáris és képszerű jelváltozatai

 
8/b. ábra. A fenti rokon írásrendszerekhez hasonlóan a székely írás „m” (magas) jelének is van képszerű és lineáris változata;

balra: a székely írás "m" (magas) jele Bél Mátyás ábécéjéből; jobbra: a karcagi "magas" szójel

A rokon jelrendszerek a "magasba vezető út" ősvallási fogalmát több eltérő képi tartalmú jellel (leggyakrabban fa, vagy hegy formájában) ábrázolják. A "magasba vezető út" ábrázolási lehetőségeinek egyike a hegyekből rakott lépcső. Ilyen típusú ábrázolás a karcagi karika "magas" és "kő" szójele is (a hasonló ábrázolásokon az egyik lépcső balra, a másik meg jobbra vezet). A rokon írásrendszerekben mindegyiknek van egy képszerűbb (teltebb) és egy lineárisabb (kétfogú fésűhöz hasonló) változata is (8. ábra). E változatok ama írástörténeti folyamatot illusztrálják, amikor egy képjelből lineáris jel alakul ki. S ha ez így van a rokon írásrendszerekben, akkor joggal gondoljuk, hogy hasonló a helyzet a magyar jelkincsben is. Amikor a karcagi karikán felbukkan a képszerű "m" betűnk lineáris megfelelője, akkor azt nem szükséges díszítésnek gondolnunk. Csupán a magyar jelkészlet eddig is ismert jeleinek újabb változatát sikerült azonosítanunk - ami a legtermészetesebb dolog, ha a régészek ásóját a jószerencse kíséri. Nem ragadhatunk le annál a jelkészletnél és annál a tudásszintnél, amit a Németh Gyula és társai által jegyzett irodalom képvisel - mert azóta évtizedek teltek el eredményes régészeti és írástörténeti kutatással.

  

A 8. ábrán látható az ótürk írás "ök, ük, kö, kü" szótagcsoport-jelének lineáris és képszerű alakja. A jel lépcsőszerűen egymásra rakott hegyeket mutat be, amelyhez hasonló ábrázolást találunk egy magyargyerőmonostori kályhacsempén is, az égigérő fa tövében (az egyik lépcső balra vezet, a másik meg jobbra). A hegyet a magyar nyelvben esetenként kőnek nevezzük (pl: Bélkő). Kézenfekvő arra gondolni, hogy az ótürk jel azért a kő (tájszólással: kű) jele, mert hegyet (követ) ábrázol. Azonban a török nyelvekben nincs ilyen kő, vagy kű szó. Az ótürk jel "kö/kü" hangalakja arról árulkodik, hogy ez a jel a hunok magyar nyelvéből jelnévként kerülhetett át a türkbe. Annál is inkább gondolhatunk erre, mert a budapesti hun jelvényen valóban meg is találjuk ezt a jelformát a "k" hang jeleként. Azaz okunk van arra, hogy a 6/c. ábrán látható karcagi jelet a kő szótagjeleként olvassuk el (a jel ezek szerint évszázadokon át használatos volt betűként is, meg szójelként is).

 

A germán rúnaírás "b" (bjarkan "nyírfa") jelének is van lineáris, meg képszerű változata (8/a. ábra). A "nyírfa" jelnév szintén a "magasba vezető út" egyik elnevezése, ugyanis a germánoknál is, meg a szibériai népeknél is a sámánfát kell értenünk alatta, amely az égigérő fa megfelelője.

 

A kínai "kaptató, magasba vezető út" jelnek szintén van lineáris és képszerű változata (8/a. ábra). Azt jelezheti ez, hogy a kínaiak a hun Xia dinasztiától kapták néhány jelüket.

 

Minden okunk megvan annak feltételezésére, hogy a fenti írásrendszerekkel rokonságban lévő székely írásban és a magyar népi jelkészletben ugyanezeknek a jeleknek a helyi változatát találjuk meg.

 

A "magas kő" ábrázolási konvenció

Újabban egyre több figyelem fordul a sztyeppi és kínai piramisok, lépcsős toronytemplomok felé. E kultikus helyszínként szolgáló mesterséges hegyek igen régi (feltehetően kőkori) ősvallási hagyományt képviselnek. Kevéssé ismert, hogy a lépcsős toronytemplomok ábrázolását megtaláljuk a szkítáknál és a hunoknál is. E fejezetben azt mutatjuk be, hogy a lépcsős toronytemplom ábrázolása jelszerűvé vált, sőt abból alakult ki a karcagi karika "magas" és "kő" szójele is (9. ábra). A "magas" a bal oldali, a "kő" pedig a jobb oldali lépcsőt ábrázolja. Ezt támasztja alá a két jel kínai párhuzamának jelentése is: a "magas" megfelelője a "magasba vezető út"; a "kő" megfelelője pedig a "másik oldal" jelentést rögzíti.

 

A karcagi magas égi kő jelhármas megfelelője előfordul a sztyeppi népeknél (például a szkítáknál), sőt megjelenik az amerikai indiánoknál is. A magas kő formula ebből az ábrázolási konvencióból a lépcsős toronytemplom neve és ábrázolása (14. ábra). E magas kő nevet rendszeresen kiegészítették egy-egy jelzővel. A karcagi csatkarikán az égi, a tiszalöki bögrén a jó "folyó", a paziriki szőnyegen a Jóma "Jó ma(gas isten)", az inka paláston az ügy "folyó", a korondi gyertyatartón az ősi, a miskolci tálon szintén az égi jelzőt illesztették a toronytemplom nevébe. Jellemző sajátosság, hogy minden esetben a székely írás jeleivel találkozunk, s hogy e szójelek az észak-kelet eurázsiai ősvallások alapfogalmait rögzítik.

 

A feltárt összefüggések rendszert alkotnak és írástörténeti, őstörténeti, nyelvi meg vallástörténeti következtetések levonását engedik meg. A karcagi csatkarika írástörténeti jelentősége abban rejlik, hogy megvilágítja ama folyamatot, melynek során az írásfejlődés a neolitikus felülnézeti világmodellek jelrendszerétől eljutott a szövegrögzítés modern (azonban még szójeleket alkalmazó)  gyakorlatáig.

 

 

Paziriki szkíta szőnyeg (magas Jóma kő), tiszalöki bronzkori edény (magas jó kő), gjunovkai szkíta nyeregdísz (magas égi kő) és egy inka palást (magas ügy „égi folyó” kő) jelei

Korondi gyertyatartó (magas ősi kő), miskolci tál (jó magas égi kő), karcagi csatkarika (magas égi kő) jelei

9. ábra. A "magas kő" formula előfordulásai az égbe vezető utat jelképező lépcsős toronytemplom ábrázolásai; a jelmontázsok bal oldalán a magas, jobb oldalán a kő szójel változata, középen pedig a világoszlopra (Tejútra, a Tejút hasadékára, az eget tartó fára) utaló képszerű szójel található

   

A Föld szójel

- A székely „f” (föld) jel egy körbe zárt kereszt, vagy X. Azonban a jelnek van négyszögletes változata is az archaikus jelmontázsokban (például ilyen az énlakai unitárius templom rovásírásos mennyezetkazettájának alakja is, amely egy felülnézeti világmodell), valamint a kínai "Föld" jel is szögletesebb a szokásos székely jelnél. A karcagi karika feliratát egy laposvésőhöz hasonló poncolóeszközzel ütögették bele a rézlemezbe - ezért a Föld jel is szögletes lett, ami azonban nem zavarja a megértést. Az írástechnológia befolyásolja a jelek alakját, s ez esetben is ez történt. 

 

A szójeleinkkel hosszabb szövegeket is írtunk

A karcagi felirat nem betűkkel, hanem szójelekkel íródott, amelyet balról jobbra haladva lehet elolvasni (hozzátéve, hogy a végső „i” talán nem létezik, de ez az olvasatot érdemben nem zavarja). Az akadémikus tudomány betűírásként szereti tárgyalni a székely írást, pedig annak szótag-, szó- és mondatjelei is vannak (erről Thelegdi Jánostól és Veit Galieltől korabeli tájékoztatással is rendelkezünk). A szójeleinket legfeljebb „rejtélyes” capita dictionum-ként, vagy többhangértékű jelként kezelik, kerülve a más írások esetében használatos szótagjel és szójel kifejezéseket. Az akadémikus tudomány "szakértői" napjainkig Németh Gyula műveit tekintik etalonnak, függetlenül megállapításainak értéktelenségétől. Amikor a székely jeleket felsorolják, rendszerint csak a betűket említik, a többiről megfeledkeznek. E gyakorlatnak köszönhetően a „szakértők” többsége meglepődik, amikor székely szójelekről hall. Az a kisebbség pedig, amelyik elfogadja szójelek létezését, ezt csak egy-két jel esetében teszi, mert nem ismeri az akrofónia-rekonstrukciók érveit.

E hibás gyakorlat folytatását teszi lehetetlenné a karcagi írásemlék, nyilvánvalóvá téve, hogy van egy szójeleket alkalmazó hieroglifikus írásmódunk is. 

A fenti három próbálkozás alapján ugyanis nyilvánvaló, hogy a felirat szójelekkel jól elolvasható, betűkkel azonban nem. A szöveg több egy-két jelnél, ezért nem kezelhető a ma használatos piktogramok módjára, amelyeket egyesek - a kevés egymást követő jelre hivatkozva, tévesen - nem is tekintenek írásnak. E csatkarikára egy közepesen hosszú szöveget rögzítettek a szó- szótagoló jellegű magyar hieroglif írás jeleivel. E jeleket eddig is ismertük, mint betűket; most azonban az is nyilvánvalóbbá vált, hogy egykor szójelként szolgáltak. 

 

Négysoros népdalaink kialakulásának magyarázata

A karcagi felirat segít megérteni az összefüggést a neolitikus világmodellek jelsorai és négysoros népdalaink szövege között. A ma ismert magyar népdalok legősibb és legelterjedtebb formája négysoros szövegre épül (mint azt Lükő Gábortól tudjuk). Hasonló a helyzet a kínaiaknál és a hunoknál is (amelyről Du Yaxiong tájékoztat - bár ő különbséget vél felfedezni a kínai négysoros és a hun kettő + kettősoros verselés között). E négysoros szerkezet a leggyakoribb (verses, énekelt) ősvallási imák maradványa lehet  (egy régi típusú népdalunk változatát Du Yaxiong professzor ősvallási szöveggel együtt találta meg az ujguroknál). A kereszténység átvételekor az imáknak kicserélhették a szövegét, de megtarthatták a szerkezetét és a dallamát. Ezek az ősvallási imák a neolitikus felülnézeti világmodellek négy negyedre osztott jelsorából alakulhattak ki a kerület mentén történő elolvasás által. A népdalaink azért négysorosak, mert az ősvallási elképzelés szerint a teremtett és rendezett világnak négy sarka van. A világmodelleken e sarkokat az Istennel azonosították és a 2. és 4. ábrán látható jelekkel írták le. Egy-egy ilyen világmodell körben történő elolvasásából adódott a négysoros, énekelhető vers. 

A világmodellek és rajtuk a székely jelek előképeinek elterjedt alkalmazásával függ össze, hogy a karcagi karika szójelekből álló feliratának több párhuzama ismert. Az ismétlődő szövegrész forma megjelenik a tiszalöki bronzkori korsón, az afrászijábi tálon, a regölyi és a berekböszörményi gyűrűn is; a magas kő formula pedig a 9. ábrán bemutatott és a további emlékeken.

 

Ajánlott őrségi szállás

 

Velemért a szerencsés adottságai kifejezetten alkalmassá teszik a falusi turizmus céljára, ezért szaporodnak itt is gombamódra a kiadó szobák, a parasztházból kialakított szállások és vendégházak. Nagyméretű (50 főt, vagy többet befogadó) szállás, vagy panzió nincs a településen. A legnagyobb befogadóképességű veleméri szálláshelyen is csak 16 ágy áll a vendégek rendelkezésére. A Botszer három szomszédos szálláshelye együttvéve 35 vendéget tud fogadni (az egyik szobát, a másik lakosztályt, a harmadik vendégházat kínál) . Termálstrandot és wellness szolgáltatást az alsómaráci fürdőben (Szlovéniában) lehet legközelebb igénybe venni.

 - Cserépmadár szállás és Csinyálóház (Velemér).  Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.  06(20)534-2780

A veleméri Cserépmadár szállás névadója a lemenő Nap által megvilágítva (alatta egy őrségi szálláshely)

   

A veleméri Cserépmadár szállás (3 szoba, 11 ágy, 3 fürdőszoba, konyha, étkező/előtér) valamivel olcsóbb a Csinyálóháznál, mert nászutasok helyett inkább csoportoknak, baráti családoknak van teremtve s érvényesülhet a csoportkedvezmény.

 

Egész ház:

Min. 3 éj és max. 6 fő esetén az egész ház 20 000 Ft/éj.

Min. 3 éj és 7-11 személy esetén az egész ház 30 000 Ft/éj.

1-2 éjszakás foglalás esetén az egész ház 40 000 Ft/éj. 

 

Egy szoba:

Tele szoba (3-4 fő) és min. 3 éj esetén 3 000 Ft/fő/éj.

1-2 éjszakás foglalás és nem tele szoba esetén 4000 Ft/fő/éj (valamint az üres ágyak után 1000 Ft/éj).

 

A veleméri Cserépmadár szállás bejárata

 

 

Az Őrségben a falusi turizmus (szállás, vendégház, apartman, panzió és egyéb szálláshely fejlesztése) terén jelentős előrelépés történt az utóbbi években. Ennek köszönhetően sok panzió, vendégház, apartman (szebb szóval: lakosztály) és egyéb szállás nyílt meg az őrségi településeken. Van olyan őrségi falu, ahol nagyobb a turisztikai szálláshelyek fogadó kapacitása, mint a lakosság lélekszáma. Akinek van egy üres szobája, vagy háza; az már szállást, vendégházat, apartmant alakított belőle és bejelentkezett a falusi szállás kínálói közé. Ez természetes, hiszen minden őrségi család képes lehet egy kisebb szálláshely fenntartására. Megjelentek ugyanakkor a tőkeerős vállalkozók is, akik néha több százmilliós beruházással 50 főnél is nagyobb befogadóképességű panziók, vendégházak és szálláshelyek megjelenését segítették elő. Van olyan is, aki csak egy parasztházat újított fel s egy-két őrségi alkalmazottat távolról foglalkoztatva, megpróbálja kamatoztatni a befektetett tőkéjét. Gyakoribb, hogy egy-egy megüresedett őrségi ingatlant, vagy csak néhány szobát a rokonok hasznosítanak szálláshely céljára. A hírekben megjelent, hogy a gazdasági válság hatására a szálláshelyek harmada bezárt - ezt azonban a saját tapasztalataim alapján nem tudom alátámasztani. A szálláshelyek, panziók, vendégházak és magánszállások túlkínálata valóban teremtett némi feszültséget, de ez a szálláshelyek folyamatos fejlesztését eredményezi. A szállások versenye oda vezetett, hogy a szállás adása mellett ma már valami turisztikai többletet is kell nyújtani a falusi turizmus vándorainak. A tőkeerős szálláshely fürdési lehetőséget és éttermi szolgáltatásokat kínál (ez az összetettebb vállalkozási szerkezet úgy is kialakulhat, hogy egy fürdő, vagy étterem kezd szállás adásába - amire szintén van példa). Azonban a tőkeerős fejlesztéseknek is van korlátja. Akad rá példa, hogy a nagyobb panzió a magas rezsiköltség miatt nem lehet nyereséges és eladni is csak a beruházási költség töredékéért lehetne. Mert nem lehet minden őrségi szállás mellé rentábilis fürdőt és éttermet építeni. A kisebb őrségi szállások többnyire valamilyen olcsó megoldást választanak s például kulturális programot és egyfajta őrségi hangulatot kínálnak. A szállás területén bemutatják az Őrség népi kultúráját - egy múzeumként berendezett helyiséggel, vagy a szállás múzeális értékű berendezésével. E kisebb őrségi szállások fennmaradását segíti még, hogy azt az elkülönült nyugalmat tudják biztosítani, amit a városok forgalmától menekülö vendég keres az Őrségben. Azaz itt egymásra talált a turisztikai kereslet és az, amit az Őrség lakossága a szállás terén nyújtani tud. A vendég nem ritkán azért jön e szép tájra, mert a szállás nyugalmát meghitt elkülönültségben kívánja élvezni a párjával, a családjával, vagy a barátaival. Falusi parasztházat keres, ahol megtapasztalhatja a csendet és a Őrség természeti szépségeit.  Miközben a nagy befogadóképességű panziók ezt csak csökkentett mértékben képesek biztosítani, a fogyatkozó őrségi lakosságszám miatt megüresedő szép házakból kialakítható kisebb szállások éppen ilyen célra alkalmasak. Ez azt jelenti, hogy a parasztházakból kialakított kis őrségi szállás is létjogosult, meg a nagyobb panzió is. Sőt, egymásra is vannak utalva, mert a nagyobb szálláshely éttermét és fürdőjét csak a közeli kis szallások vendégei tehetik rentábilissá; miközben a kis szállás vendégének is hasznára lehet a közeli étterem és medence.

A Velemért Szentgyörgyvölggyel összekötő út részlete

 

Hogyan illeszkedik e képbe a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház? Hogyan tagozódik be az őrségi szállások, szálláshelyek, panziók, vendégházak, lakosztályok, parasztházból kialakított magánszállások és nagyobb szállodák sorába?  Nos, elsősorban az adottságok határozzák meg a lehetőségeket. Ezek a szállás céljára szolgáló veleméri épületek az egyik legyszebb (ha nem a legszebb) őrségi tájban épültek meg. A dombtetőn lévő szállások körül virágzó rétek, néhány száz méterre patakok és erdők találhatók. Jellemzője a portának és Velemérnek a béke és szépség. Amikor egy végtelen csendben átaludt, pihentető éjszaka után kilépünk a teraszra és megrészegülünk a tájat átlengő boldog madárcsicsergéstől, vagy a virágzó árnyékliliomok illatától - akkor nehezen felejthető élménnyel gazdagodunk. Évekig hálásan emlékezhetünk rá s erőt ad az elkövetkező munkához. Az épületeket elsősorban őrségi parasztbútorokkal rendeztük be, amelyeket saját tervezésű elemekkel egészítettünk ki - de van egy múzeumunk is. A Sindümúzeum látogatóinak rendszeresen megmutatjuk a szállásokat is, ha azokban éppen nincs vendég. Az összhatásra jellemző, hogy belépve a szállás céljára átalakított épületekbe, a látogatók rendszerint megkérdezik egymástól: - Drágám, nem tudod, hogy mi miért nem itt szálltunk meg?

 

Szibériai nőszirmot nevelő láprét a veleméri Cserépmadár szállás telkén