Bútorkészítés

orsegi_szallashely

Veleméri ácsolt láda a Sindümúzeum raktárából; 1750 táján készültek hasonlók

A rossz minőségű (csak "sütve jó") földeken dolgozó őrségi parasztságnak két lehetősége volt a jövedelme kiegészítésére: a fazekasság és a famunkák. Ez utóbbinak olyan erős hagyományai voltak, hogy még ma is megtalálható minden régi házban az egykor használatban volt gyalu, vagy vésőkészlet. Használni már nem lehet őket, mert a szú megette a nyelét mindegyiknek, de még mindig nagy becsben tartják, mert valamelyik felmenő azzal készítette azokat a bútorokat, amelyeknek messze földről a csodájára jártak. Magukból a bútorokból már csak elvétve akad néhány, hiszen azokat az elkészültükkor a vevő mindjárt elvitte messze földre. Azért még akad néhány. Egyrészt a padlásokon is kallódik néhány festett láda, vagy esztergált lábú asztal; másrészt az öregek is használják még a szüleiktől rájuk maradt szép keményfa szekrényeket és más bútorokat. A piacra is eljut némelyik asztalosremek, mert ha megürül egy-egy ház, akkor az örökösök elsőként a bútorokon adnak túl. Így került Felsőszölnökre egy szép veleméri festett láda. Szerencsére készült róla egy fénykép, arról meg egy rajzot csináltam - s ennek köszönhetően megmaradt a rajta lévő jellegzetes veleméri felülnézeti világmodell. A világmodell párját egy magyarszombatfai tányéron is megtaláljuk, ami azt jelenti, hogy a Belső Őrségben ugyanazt a mintakincset használták az asztalosok is, meg a fazekasok is. Ez nem nagy csoda, hiszen gyakran ugyanaz a személy, vagy ugyanaz a család készítette az asztalt is, meg a cserépedényeket is - de így legalább bizonyíték is maradt a dologra, ami valamivel mégis csak több a lehetőségen való morfondírozásnál.

orsegi_szallas

Ácsolt láda az alsólendvai Várban rendezett néprajzi kiállításon

orsegi szallas

Az 1800-as évek divatja szerint készült festett láda néhai Varga Sándor fazekas hagyatékából, közepén a veleméri világmodell, ahol a kacskaringók a jó "folyó" (azaz a Tejút) jelei

orsegi_szallashelyek