Régi fazekasfalu a veleméri Csinyálóháztól 1 kilométerre. 

 Gödörháza története - látnivaló - rendezvény -  ajánlott őrségi szállás

 

A gödörházi harangláb; a párába vesző dombon van a veleméri Csinyálóház

Gödörháza története

A gödörházi harangláb zsindelyfedése

 

Az Őrség délnyugati csücskét képező Belső Őrség egyik települése a szlovén határ mentén, a Veleméri-völgyben.  Ma már nem önálló község, mert 1973-ban egyesítették Magyarszombatfával.  A település és környéke a régészeti emlékek alapján már az őskorban is lakott hely volt, mert a kőkorszak viszonyai közepette ezen a tájon biztos megélhetést lehetett találni. Valami nagyon el van fuserálva ezen a világon, hogy ebben a modern korban ugyanez sehogyan sem akar sikerülni.

Az itt élő őslakos néptörzseket a kelták, majd a rómaiak hódították meg. A hódítók általában nem változtatták meg teljesen a lakosság összetételét, csak felülrétegződtek az itt élőkre. A rómaiak uralmát a rövid ideig tartó hun fennhatóság váltotta fel, azonban ez a népvándorlásokkal terhes időszak – ahogyan ez Európa más tájain is történt – nem múlt el nyomtalanul. Az Őrségben nagy valószínűséggel máig itt élnek a hunok leszármazottai. Nyugaton lakatlan gyepűt alakítottak ki, de a Borostyánkő úton a kereskedők biztonságban közlekedhettek.

A IX. század közepén az Őrség területét grófságokra osztották, s kialakultak a világi és egyházi igazgatási egységek, a vezetők birtokadományt kaptak. Taksony fejedelem az avar gyepük felhasználásával alakította ki a gyepüket és építette meg a határhoz vezető utakat. Azonban sem Szombatfa, sem Gödörháza nem tartozott a honfoglalás korára visszamenő települések közé.

A lakosság zömében őrségi családokból származik; eredetileg mezőgazdaságból, erdőgazdaságból, famunkákból és fazekasságból élt. A népesség a XIX. században mutatott növekvő számot, amikor a falu szokásrendje szilárd volt, amikor a trianoni országcsonkolás meg az állami beavatkozás még nem akadályozta a boldogulást és a szorgalmas lakosság úrrá tudott lenni a nehézségeken.

 

Trianon után a fejlődés megtorpant, a II. világháború után a határsávnak köszönhetően a visszaesés fokozottabban jelentkezett. A hatalom számára nem volt kívánatos semmilyen iparfejlesztés, különösen nem volt az a magángazdaságok fejlődése. A gazdaság támogatása helyett a jobb gazdák üldözése, agyonverése és internálása jött szokásba. Jellemző az ötvenes évek őrségi viszonyaira, hogy a kisöpört padlású parasztcsaládok akkor jutottak kenyérhez, amikor a városon élő rokonaiktól kaptak ajándékba.

Gödörháza lélekszáma az 1970-es évektől folyamatosan csökken. A születések száma alacsony, az elhalálozásoké ennél lényegesen magasabb. A szép tájban elterülő településen sok az üres ház.

Szerencsére a szép környezet vonzza a pihenni vágyókat, akik közül sokan vásároltak házat a településen. E külföldről, vagy az ország más vidékéről ideérkező bebírók a falu megújításának segítői lettek. Az általuk megvásárolt és felújított, legalább hétvégeken élettel megtöltött régi, értékes épületek nélkülük jórészt elpusztultak volna. A felújításokkal és az ingatlanhasznosítással munkát is adnak a környékbelieknek. A falu tehetséges vezetésének köszönhetően az eltelt másfél évtizedben a víz, telefon, gáz- és úthálózat kiépült illetve megújult, a szennyvízhálózat és -tisztítás is megvalósult. Megoldódott a szilárd hulladékok szervezett gyűjtése és szállítása is.

Gödörháza gazdag népi építészeti értékekben. A védelemre érdemes több száz éves faházak agyaggal tapasztottak, s eredetileg zsupptetősek voltak. Néhány ma is használatban van közülük lakásként, vagy hétvégi házként. A védendő épületek másik csoportját képezik a jobb módúak tornácos téglaépületei. Az üres házakat többnyire külföldiek, vagy hazai városlakók vásárolták meg ezeket, akik a felújítás után jellemzően hétvégi házként használják őket. Építészeti szempontból is értékes emlék a gödörházi fa harangláb, amely az 1700-as évek végén épült, magasságát császári rendelet korlátozta.

A gödörházi harangláb belseje

Látnivaló

Vörös Ferenc gödörházi fazekas ikercsupra

 

- Vörös Ferenc fazekas műhelye Gödörházán.
- Buzás Attila kecskesajt-üzeme Gödörházán.
- Harangláb Gödörházán.

Varga Ferenc gödörházi fazekas tejesköcsögje

A faluval egyesült Magyarszombatfán is vannak a falusi turizmus számára jelentős látnivalók:

- Fazekasház; Tel: (94)544-003, nyitva május 1-től szeptember 30-ig, hétfő kivételével naponta 10.00-16.00 óráig. Belépődíj felnőtt: 100,-Ft, diák, nyugdíjas: 70,-Ft.
- Albert Attila fazekas műhelye Magyarszombatfán.
- Czugh Zsuzsa fazekas műhelye Magyarszombatfán.
- Cseke János fazekas műhelye Magyarszombatfán.
- Cukrászda Magyarszombatfán.
- Ginti étterem Magyarszombatfán.
- Vadászati kiállítás Magyarszombatfán.
- Pálinkafőző Magyarszombatfán.
- Kilátó Magyarszombatfán.
- Czugh János fazekas emlékszobája Magyarszombatfán.

A magyarszombatfai és gödörházi szállások vendégei akár gyalogosan is elindulhatnak megtekinteni a szomszédos Velemér látnivalóit, mert a két település annyira közel van egymáshoz.

- Velemér messze földön ismert látnivalója az Árpád-kori freskókkal díszített Szentháromság-templom. A műemléktemplom gondnoka: Szabó Elek, Fő u. 54., tel: (94)444-247, nyitvatartás minden nap 9-17; Belépődíj: gyerek 150 Ft/fő, felnőtt 300 Ft/fő.
- Sindümúzeum a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor hiteles másolatával (amelyen székely jelek előképeivel írt magyar nyelvű szöveg van rögzítve), őrségi cserépedényekkel, bútorokkal, népi hieroglifákkal és szakszerű vezetéssel.
- Műemlékjelleggel berendezett, vendégek nélküli napokon megtekinthető épület a Cserépmadár szállás és a Csinyálóház (ez utóbbi egy különleges szépségű szálláshely nászutasoknak).
- A faluban van a Cipó étterem/borozó (annak a kertjében egy tóka) és
- két tájház is.
- Meglátogatható Dávid Éva habán és reneszánsz edényeket kibocsátó kerámiaműhelye és
- Balogh István Péter festőművész műterme is.
- Szép tájon vezet végig a Velemér-patak mellett futó országút,
- a tájismertető táblákkal rendelkező sárgaliliom tanösvény és
- az országos kék túra útvonala.
- A Velemérből kiinduló gyalogos, kerékpáros, vagy autós túrákat térképes túrakártyák segítségével lehet végigjárni (ezeket a Cserépmadár szállás és Csinyálóház vendégei vehetik igénybe).

Egy Gödörházi domb a haranglábbal

Rendezvény

A Buzás Attila gödörházi kecskesajtüzemében gyártott sajtok cimkéi

- Áprilisban állatkihajtás
- Májusban májusfa állítás és kitáncolás.
- Júliusban Fazekasnapok, amelynek központja a magyarszombatfai Fazekasház, a kapcsolódó előadásokra a gödörházi könyvtárban kerül sor.
- Augusztusban Szent István ünnep,
- Érdemes meghallgatni a helyi citerazenekar alkalmi fellépéseit is. Tel: (94)544-003.

Kecskesajt készítés

 

 

Április 29.-én az alábbi programokkal várjuk vendégeiket Gödörházán:

                 09 órakor legelőrehajtás a kecskemajorban  Magyarszombatfa - Gödörházán lovas felvezetéssel

                  09.30  hogy működik a villanypásztor

                  10.00   Istállótárlat megnyitása dr Nagy Zoltán múzeumok Vas megyei igazgatója

                          Gazda piac megnyitása

                   11.00   Old Timer traktorok felvonulása

                   11.30-tól látogatás a fazekasoknál

                    17.30   kecskefejés friss kecsketej kóstolás

Házi ételek, népi ételek

Mindenkit szeretettel várunk

Buzás Attila Sándor  30 / 238 41 01  buzas.attila@inyes.hu

 

Ajánlott őrségi szállás
  

 

Velemér, Cserépmadár szállás, festett ajtó sarka

 

A veleméri Csinyálóházzal (2 háló, 5 ágy) egy portán található a Cserépmadár szállás (3 szoba, 11 ágy), egy százéves parasztház, amely szintén az őrségi falusi turizmus szolgálatában áll. Honlap: www.cserepmadar.hu . Telefon: 06(20)534-2780. Villanyposta: foglalas@cserepmadar.hu  Árak és foglalás.

A veleméri Cserépmadár szállás homlokzata orgonavirágzás idején

A veleméri Cserépmadár szállás nászutasok helyett inkább csoportoknak, baráti családoknak van teremtve.

Árak és foglalás.

Honlap: http://www.cserepmadar.hu . Telefon: 06(20)534-2780.

 

A veleméri Cserépmadár szállás parasztházból lett az őrségi falusi turizmus kedvelt kiindulópontja

  

Az Őrségben a falusi turizmus (szállás, vendégház, apartman, panzió és egyéb szálláshely fejlesztése) terén jelentős előrelépés történt az utóbbi években. Ennek köszönhetően sok panzió, vendégház, apartman (szebb szóval: lakosztály) és egyéb szállás nyílt meg az őrségi településeken. Van olyan őrségi falu, ahol nagyobb a turisztikai szálláshelyek fogadó kapacitása, mint a lakosság lélekszáma. Akinek van egy üres szobája, vagy háza; az már szállást, vendégházat, apartmant alakított belőle és bejelentkezett a falusi szállás kínálói közé. Ez természetes, hiszen minden őrségi család képes lehet egy kisebb szálláshely fenntartására. Megjelentek ugyanakkor a tőkeerős vállalkozók is, akik néha több százmilliós beruházással 50 főnél is nagyobb befogadóképességű panziók, vendégházak és szálláshelyek megjelenését segítették elő. Van olyan is, aki csak egy parasztházat újított fel s egy-két őrségi alkalmazottat távolról foglalkoztatva, megpróbálja kamatoztatni a befektetett tőkéjét. Gyakoribb, hogy egy-egy megüresedett őrségi ingatlant, vagy csak néhány szobát a rokonok hasznosítanak szálláshely céljára. A hírekben megjelent, hogy a gazdasági válság hatására a szálláshelyek harmada bezárt - ezt azonban a saját tapasztalataim alapján nem tudom alátámasztani. A szálláshelyek, panziók, vendégházak és magánszállások túlkínálata valóban teremtett némi feszültséget, de ez a szálláshelyek folyamatos fejlesztését eredményezi. A szállások versenye oda vezetett, hogy a szállás adása mellett ma már valami turisztikai többletet is kell nyújtani a falusi turizmus vándorainak. A tőkeerős szálláshely fürdési lehetőséget és éttermi szolgáltatásokat kínál (ez az összetettebb vállalkozási szerkezet úgy is kialakulhat, hogy egy fürdő, vagy étterem kezd szállás adásába - amire szintén van példa). Azonban a tőkeerős fejlesztéseknek is van korlátja. Akad rá példa, hogy a nagyobb panzió a magas rezsiköltség miatt nem lehet nyereséges és eladni is csak a beruházási költség töredékéért lehetne. Mert nem lehet minden őrségi szállás mellé rentábilis fürdőt és éttermet építeni. A kisebb őrségi szállások többnyire valamilyen olcsó megoldást választanak s például kulturális programot és egyfajta őrségi hangulatot kínálnak. A szállás területén bemutatják az Őrség népi kultúráját - egy múzeumként berendezett helyiséggel, vagy a szállás múzeális értékű berendezésével. E kisebb őrségi szállások fennmaradását segíti még, hogy azt az elkülönült nyugalmat tudják biztosítani, amit a városok forgalmától menekülö vendég keres az Őrségben. Azaz itt egymásra talált a turisztikai kereslet és az, amit az Őrség lakossága a szállás terén nyújtani tud. A vendég nem ritkán azért jön e szép tájra, mert a szállás nyugalmát meghitt elkülönültségben kívánja élvezni a párjával, a családjával, vagy a barátaival. Falusi parasztházat keres, ahol megtapasztalhatja a csendet és a Őrség természeti szépségeit.  Miközben a nagy befogadóképességű panziók ezt csak csökkentett mértékben képesek biztosítani, a fogyatkozó őrségi lakosságszám miatt megüresedő szép házakból kialakítható kisebb szállások éppen ilyen célra alkalmasak. Ez azt jelenti, hogy a parasztházakból kialakított kis őrségi szállás is létjogosult, meg a nagyobb panzió is. Sőt, egymásra is vannak utalva, mert a nagyobb szálláshely éttermét és fürdőjét csak a közeli kis szallások vendégei tehetik rentábilissá; miközben a kis szállás vendégének is hasznára lehet a közeli étterem és medence.

Hogyan illeszkedik e képbe a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház? Hogyan tagozódik be az őrségi szállások, szálláshelyek, panziók, vendégházak, lakosztályok, parasztházból kialakított magánszállások és nagyobb szállodák sorába?  Nos, elsősorban az adottságok határozzák meg a lehetőségeket. Ezek a szállás céljára szolgáló veleméri épületek az egyik legyszebb (ha nem a legszebb) őrségi tájban épültek meg. A dombtetőn lévő szállások körül virágzó rétek, néhány száz méterre patakok és erdők találhatók. Jellemzője a portának és Velemérnek a béke és szépség. Amikor egy végtelen csendben átaludt, pihentető éjszaka után kilépünk a teraszra és megrészegülünk a tájat átlengő boldog madárcsicsergéstől, vagy a virágzó árnyékliliomok illatától - akkor nehezen felejthető élménnyel gazdagodunk. Évekig hálásan emlékezhetünk rá s erőt ad az elkövetkező munkához. Az épületeket elsősorban őrségi parasztbútorokkal rendeztük be, amelyeket saját tervezésű elemekkel egészítettünk ki - de van egy múzeumunk is. A Sindümúzeum látogatóinak rendszeresen megmutatjuk a szállásokat is, ha azokban éppen nincs vendég. Az összhatásra jellemző, hogy belépve a szállás céljára átalakított épületekbe, a látogatók rendszerint megkérdezik egymástól: - Drágám, nem tudod, hogy mi miért nem itt szálltunk meg?