Az alább bemutatandó hímestojást Körmendi Piroska készítette és ajándékozta a veleméri Sindümúzeumnak, amiért itt is köszönetet mondunk.

 

A veleméri Cserépmadár szállás portáján található a Sindümúzeum , amelynek gyűjtési területe a magyar hieroglif írás és a jelekkel ellátott őrségi cserép (edény és sindü). Több cikkünk született már, amelyben a Sindümúzeum egy-egy tárgyát írtuk le. Most egy hímestojás jelrendszerét mutatjuk be.

 

 

 

A tojás díszítésének legfontosabb eleme egy X alakú jelmontázs. Ezt az X alakú jelet a tojás körvonala fogja körül és ezzel együtt körbe zárt kereszt alakú Föld jelet képez. Az X alakú jelmontázs a teremtett és rendezett világ középpontjának (belsejének) a felülnézeti képe, Bél isten jelképe; a székely írás "b" betűjének díszes, részletgazdag változata.

 

Az X jelet a magyar nép és a néprajzkutatás rontáselháró jelként tartja számon (az Őrségben tejesköcsögögökön és tetőcserepeken találjuk meg). Ez arra utal, hogy az ősvallás hagyatékával állunk szemben. Ugyanez a helyzet a képszerkezet további elemeivel is, amelyek szintén ősvallási eredetű jelképek.

 

A jelmontázzsal egyetemben összesen öt jelet találunk a hímestojáson. 

 

- A jelmontázs X alakú Bél szójele a világ közepét (belsejét) és Bél istent jelképezi.

- A Du/Dana szójel a főisten neve (az eredeti Ten istennév "d"-vel kezdődő változata), a székely írás "d" betűjének megfelelője. 

- A Föld szójele az "f" rovásjel előképe, az Éden térképe.

- Az ország szójele a székely rovásírásban nem található meg, de a magyar jelkincsnek része (például a címereinkben megtalálható).

- A Ten (ez a nikolsburgi ábécé "nt/tn" jelével rokonítható).

 

 

A konkvisztádorok ámulattal fedezték fel az indián templomokban a keresztet, mint az imádat tárgyát. A fenti fényképen látható sziklavéset megengedi azt a feltételezést, hogy a kereszt az ábrázolt istenség neve, jelzője, vagy méltóságneve volt. A hímestojás jeleinek többsége azért található meg az amerikai indiánok jelkincsében is, mert egy közös ősvallás jelképei voltak valamikor. Különös szerencse, hogy mindkét nép megőrízte ezeket a jeleket. 

 

 

A körbe zárt kereszt alakú világmodellek azért terjedtek el a világ szinte minden pontján, mert a Homo sapiens sapiens első csoportjai 50 000 évet töltöttek el a Közel-Keleten a két jégkorszak között. Az innen szétvándorló népek magukkal vitték az őshaza térképét az új hazáikba. 

 

 

A hármashalom része a magyar jelkincsnek és az eurázsiai jelrendszereknek is, sőt megtalálható az amerikai indián jelkészletben is, de a székely írásban nincs megfelelője. 

 

 

Az első kérdés, amire válaszolnunk kell, az az, hogy miért tették eleink ezeket a jeleket éppen egy tojásra? A fentiek alapján erre a kérdésre is válaszolhatunk. A jelek a Föld középpontjára, a Teremtés helyszínére és az onnan négy irányba ömlő folyókra utalnak. Ezek azok a folyók, amelyek vize a termékenységet és a kultúrát, az isteni rendet terjeszti el a világban. Ha ezt egy a jelképet egy tojásra rajzolják, akkor ez azt jelenti, hogy valamilyen hasonló szerepet szánnak neki, hasonló jelképiséget fedeznek fel benne. A tojás a termékenységet és a biztosabb jövőt ígéri a világnak.

 

Joggal merül fel a kérdés, hogy ha ennyi írásjelet találunk ezen a hímestojáson, akkor mit (milyen szavakat) olvashatunk el rajta (ha egyáltalán el lehet olvasni ezeket a jeleket)?

 

E jelek meglehetős biztonsággal megérthetőek (tudjuk, mi a jelentésük) és el is olvashatóak (azaz hangzósíthatóak is). Hozzá kell azonban tennünk ehhez, hogy a hasonló jelek és jelmontázsok végső soron kőkori eredetű előzményekre mennek vissza; a kőkori olvasási technikákat képviselik, azaz a mai olvasási módokat nem kérhetjük rajtuk számon, csak a kőkorit. Ennek a lényege egy benyomás keltése, amely egy vallási alapelvre figyelmezteti az olvasóját. Olyan, mint a Szent Korona az uralkodó fején: nem feltétlenül kell elolvasni az apró filigránokkal közölt üzenetet, mégis jelzik a megfelelő gondolatot: hogy ez az uralkodónk, akit az Isten állított erre a posztra, s aki felelős az ország rendjéért.

 

Ennek az olvasási módnak megfelelően e hímestojáson nem verset, nem számlát és nem történelemtankönyvet látunk, hanem világmodellt. Ezért aztán nem is olvashatjuk másképpen, csak világmodellként. Ha olvasási analógiákat keresnénk a modern olvasnivalók közül, akkor pontosan megfelelőt nem találunk. A modern olvasnivalóktól azt várjuk, hogy nyelvileg egyértelműen határozzák meg az írásemlékben rögzített gondolatot. Hasonlót a kőkori eredetű világmodellektől nem várhatunk. Nem csak arról van szó, hogy az olvasatokat - elegendő adat, például kőkori jelszótár hiányában - nem tudjuk tökéletes biztonsággal ellenőrízni. Ezek az ősi írásemlékek eleve sem voltak alkalmasak a nyelvileg megfogalmazott gondolat pontos rögzítésére. Az elemi jelek ugyanis a kőkorban még csak szójelek voltak, amelyekkel nem lehet a ragozást jelezni (ahhoz betűk kellenének). Ez azonban nem akadályozta meg a jelek alkalmazóit a mondanivaló lényegének megértésben. Legfeljebb arról lehetett szó, hogy ugyanazt az írásemléket nyelvileg némileg eltérő változatokban fogalmazták minden elolvasáskor - ezt azonban e kőkori írásmód szabályos tartozékának kell tekintenünk. E némileg eltérő olvasatoknak a lényege ugyanaz, vagy közelálló volt s ez megfelelt a kor írásalkalmazással szemben támasztott követelményeinek.

 

A fentiek előrebocsátása után azt gondoljuk, hogy a hímestojáson lévő jelmontázs jelentését (értelmét) a fentiekben már jól jellemeztük. A világ isteni középpontjának ábrázolása ez. Azt fejezi ki, hogy az Isten helye a világ közepén van, ő a kultúra forrása és terjesztője, de ő jelenti a Föld és az ég közötti kapcsolatot is. 

 

Ha hangzósítani akarnánk ezt a jelmontázst, akkor nem lehet pontosan tudni, hogy melyik szójelet kell kiolvasni s milyen sorrendben - ezért változatokra is lehetőség van. A párhuzamokat is figyelembe véve lehetségesnek tartjuk, hogy a "Bél/Dana (is)ten földje/országai" hangzósítás megközelíti vagy képviseli az eredeti olvasatokat. 

 

A bemutatott hímestojás és tejesköcsög a veleméri Sindümúzeumban tekinthető meg.

 

 

Ajánlott olvasmány: Muravidéki hímestojások székely rovásjelek párhuzamával

http://tudos.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=104605