Egervár, Nádasdy-kastély

Egervár Közép-Európa egyik legjelentősebb reneszánsz műemléke. A legkorábbi egervári vár fából épült a tatárjárás után. A nyugati határvédelem fontos tagjaként a Kőszeg, Vasvár, Körmend, Lenti védővonal eleme volt. 1288-ból okleveles említése ismert az erősségnek, ami a XIV. században pusztulhatott el. Ennek helyén emelték az újabb várat a XV. században. Egervári László 1476-ban Mátyás királytól kapott engedélyt várépítésre. A vár az 1490-es várleltárban már szerepel, s castellum-ként (kisebb várként) említi egy szerződés 1513-ban is.

Ez a vár 1539-1569 között kapta mai reneszánsz formáját. Egervár Nádasdy Tamás – későbbi országbíró, majd nádor – birtokába került, aki alig volt Egerváron; helyette apja, Nádasdy Ferenc tartózkodott itt és ő építtette újjá. A várat a XVI. század hatvanas éveiben a módosított hadászati elveknek megfelelően átépítették. Az előretörő törökök ugyanis rendszeresen küldtek (többnyire szerbekből álló) rabló csapatokat a várak mögé, a még el nem pusztított jobbágygazdaságok kifosztására és felégetésére. A rabló portyákat csak azok a várak tudták megfékezni, ahol külső huszárvárat építettek, amelyben a portyázók elfogására alkalmas lovasság állomásozott. Nádasdy Kristóf építkezései következtében lett Egervár négy sarokbástyás, négy oldalról zárt, olasz rendszerű vár. Később, 1664-ben a Bécs ellen vonuló török sereg elfoglalta, és felgyújtotta. A Wesselényi-összeesküvésben részt vevő Nádasdy Ferenctől a kincstár elkobozta, magát Nádasdy Ferencet pedig 1671-ben kivégezték.

1706. november 6-7-én Győrvár és Egervár között a kurucok tönkreverték Heister Hannibál császári altábornagy seregét. Az elesett labancok száma megközelítette a háromezret, magát Heistert is elfogták. A császári seregből megmenekült nyolcszáz ember az egervári várba húzódott. Másnap a császáriak átadták a várat a kurucoknak, ennek fejében fegyveresen elvonulhattak, sőt kuruc kíséretet kaptak a császári uralom alatt álló terület határáig.

A Rákóczi-szabadságharc után várak sorát robbantották fel, és pusztulás várt az egervári várra is. Végül csak az északi falait repítették a levegőbe; így a továbbiakban, mint egy U alakú várkastély fönnmaradhatott. A gróf Széchenyi György tulajdonába került várkastély 1712-ben felujításra szorult. A gróf fia, Széchenyi Zsigmond elkezdte a vár újjáépítését, és kastéllyá alakíttatta az épületet. Az északi szárny maradványait lebontatta, a déli és nyugati szárny elé árkádos folyosót építtetett, a keleti szárnyban pedig kápolnát alakíttatott ki. Valószínűsíthető, hogy ekkor húzták fel az épületre a második emeletet, melyhez felhasználták a közeli romos ferences kolostor épületanyagát is.

A tető az 1754. évi tűzvész után készülhetett, s talán ekkor kerültek az S P Q R betűk a tornyok tetejére. Jelentésük: "Széchenyicnsium Potestati Quis Resisteret" azaz "A Széchenyiek hatalmának ki állhatna ellent."

A XVIII. század végétől nem lakott senki a gondozás nélküli a kastélyban. 1873-ban vásárolta meg a várkastélyt a Solymossy család. A XIX. században lecsapolták a mocsarat. Ez a facölöpök kiszáradását és a vár falainak megsüllyedését, megrepedezését eredményezte. A XX. század ötvenes éveiben elkezdték széthordani az épület anyagát, de a műemlékvédelem 1960-65 között helyreállította és megmentette. Jelenleg ifjúsági szálló és múzeum működik benne, az udvarán nyaranta szabadtéri előadásokat tartanak.

A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elutasította az egervári önkormányzat pályázatát a kastély teljes felújítására, szolgáltatásainak és kulturális programjainak jelentős bővítésére. A 800 éves épület állapota romlik, a rendszeres állagmegóvási munkák ezt a folyamatot csak lassítani tudják, megállítani nem képesek. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Velemért a szerencsés adottságai kifejezetten alkalmassá teszik a falusi turizmus céljára, ezért szaporodnak itt is gombamódra a kiadó szobák, a parasztházból kialakított szállások és vendégházak. Nagyméretű (50 főt, vagy többet befogadó) szállás, vagy panzió nincs a településen. A legnagyobb befogadóképességű veleméri szálláshelyen is csak 16 ágy áll a vendégek rendelkezésére. A Botszer három szomszédos szálláshelye együttvéve 35 vendéget tud fogadni (az egyik szobát, a másik lakosztályt, a harmadik vendégházat kínál) . Termálstrandot és wellness szolgáltatást az alsómaráci fürdőben (Szlovéniában) lehet legközelebb igénybe venni.

 - Cserépmadár szállás és Csinyálóház (Velemér). Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. 06(20)534-2780

 

A veleméri Cserépmadár szállás Kamraszobájának festett ajtaja (részlet)

   

A veleméri Cserépmadár szállás (3 szoba, 11 ágy, 3 fürdőszoba, konyha, étkező/előtér) valamivel olcsóbb a Csinyálóháznál, mert nászutasok helyett inkább csoportoknak, baráti családoknak van teremtve s érvényesülhet a csoportkedvezmény.

 

Egész ház:

Min. 3 éj és max. 6 fő esetén az egész ház 20 000 Ft/éj.

Min. 3 éj és 7-11 személy esetén az egész ház 30 000 Ft/éj.

1-2 éjszakás foglalás esetén az egész ház 40 000 Ft/éj. 

 

Egy szoba:

Tele szoba (3-4 fő) és min. 3 éj esetén 3 000 Ft/fő/éj.

1-2 éjszakás foglalás és nem tele szoba esetén 4000 Ft/fő/éj (valamint az üres ágyak után 1000 Ft/éj).

 

A veleméri Cserépmadár szállás festett előszobafalának részlete

 

Az Őrségben a falusi turizmus (szállás, vendégház, apartman, panzió és egyéb szálláshely fejlesztése) terén jelentős előrelépés történt az utóbbi években. Ennek köszönhetően sok panzió, vendégház, apartman (szebb szóval: lakosztály) és egyéb szállás nyílt meg az őrségi településeken. Van olyan őrségi falu, ahol nagyobb a turisztikai szálláshelyek fogadó kapacitása, mint a lakosság lélekszáma. Akinek van egy üres szobája, vagy háza; az már szállást, vendégházat, apartmant alakított belőle és bejelentkezett a falusi szállás kínálói közé. Ez természetes, hiszen minden őrségi család képes lehet egy kisebb szálláshely fenntartására. Szükség is van rá, mert a városok zajában elfáradt ember természetes igénye a nyaralás egy pihentető környezetben. Nem csak az évente két hetes pihenés (a családi nyaralás), hanem a falusi hétvégi üdülés is dukál (amely egyre hangsúlyosabb szokássá válik, a nyaralási szokások átrendeződésével). Megjelentek ugyanakkor a tőkeerős vállalkozók is, akik néha több százmilliós beruházással 50 főnél is nagyobb befogadóképességű panziók, vendégházak és szálláshelyek megjelenését segítették elő. Van olyan is, aki csak egy parasztházat újított fel s egy-két őrségi alkalmazottat távolról foglalkoztatva, megpróbálja kamatoztatni a befektetett tőkéjét. Gyakoribb, hogy egy-egy megüresedett őrségi ingatlant, vagy csak néhány szobát a rokonok hasznosítanak szálláshely céljára. A hírekben megjelent, hogy a gazdasági válság hatására a szálláshelyek harmada bezárt - ezt azonban a saját tapasztalataim alapján nem tudom alátámasztani. A szálláshelyek, panziók, vendégházak és magánszállások túlkínálata valóban teremtett némi feszültséget, de ez a szálláshelyek folyamatos fejlesztését eredményezi. A szállások versenye oda vezetett, hogy a szállás adása mellett ma már valami turisztikai többletet is kell nyújtani a falusi turizmus vándorainak. A tőkeerős szálláshely fürdési lehetőséget és éttermi szolgáltatásokat kínál (ez az összetettebb vállalkozási szerkezet úgy is kialakulhat, hogy egy fürdő, vagy étterem kezd szállás adásába - amire szintén van példa).

 

Veleméren - mivel a porták nincsenek bekerítve - a tyúkok élete is egy idill, ha nem találkoznak a rókával

 

Azonban a tőkeerős fejlesztéseknek is van korlátja. Akad rá példa, hogy a nagyobb panzió a magas rezsiköltség miatt nem lehet nyereséges és eladni is csak a beruházási költség töredékéért lehetne. Mert nem lehet minden őrségi szállás mellé rentábilis fürdőt és éttermet építeni. A kisebb őrségi szállások többnyire valamilyen olcsó megoldást választanak s például kulturális programot és egyfajta őrségi hangulatot kínálnak. A szállás területén bemutatják az Őrség népi kultúráját - egy múzeumként berendezett helyiséggel, vagy a szállás múzeális értékű berendezésével. E kisebb őrségi szállások fennmaradását segíti még, hogy azt az elkülönült nyugalmat tudják biztosítani, amit a városok forgalmától menekülö vendég keres az Őrségben. Azaz itt egymásra talált a turisztikai kereslet és az, amit az Őrség lakossága a szállás terén nyújtani tud. A vendég nem ritkán azért jön e szép tájra, mert a szállás nyugalmát meghitt elkülönültségben kívánja élvezni a párjával, a családjával, vagy a barátaival. Falusi parasztházat keres, ahol megtapasztalhatja a csendet és a Őrség természeti szépségeit.  Miközben a nagy befogadóképességű panziók ezt csak csökkentett mértékben képesek biztosítani, a fogyatkozó őrségi lakosságszám miatt megüresedő szép házakból kialakítható kisebb szállások éppen ilyen célra alkalmasak. Ez azt jelenti, hogy a parasztházakból kialakított kis őrségi szállás is létjogosult, meg a nagyobb panzió is. Sőt, egymásra is vannak utalva, mert a nagyobb szálláshely éttermét és fürdőjét csak a közeli kis szallások vendégei tehetik rentábilissá; miközben a kis szállás vendégének is hasznára lehet a közeli étterem és medence.

Részlet a veleméri Cserépmadár szállás Belső szobájából

 

Hogyan illeszkedik e képbe a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház? Hogyan tagozódik be az őrségi szállások, szálláshelyek, panziók, vendégházak, lakosztályok, parasztházból kialakított magánszállások és nagyobb szállodák sorába?  Nos, elsősorban az adottságok határozzák meg a lehetőségeket. Ezek a szállás céljára szolgáló veleméri épületek az egyik legyszebb (ha nem a legszebb) őrségi tájban épültek meg. A dombtetőn lévő szállások körül virágzó rétek, néhány száz méterre patakok és erdők találhatók. Jellemzője a portának és Velemérnek a béke és szépség. Amikor egy végtelen csendben átaludt, pihentető éjszaka után kilépünk a teraszra és megrészegülünk a tájat átlengő boldog madárcsicsergéstől, vagy a virágzó árnyékliliomok illatától - akkor nehezen felejthető élménnyel gazdagodunk. Évekig hálásan emlékezhetünk rá s erőt ad az elkövetkező munkához. Az épületeket elsősorban őrségi parasztbútorokkal rendeztük be, amelyeket saját tervezésű elemekkel egészítettünk ki - de van egy múzeumunk is. A Sindümúzeum látogatóinak rendszeresen megmutatjuk a szállásokat is, ha azokban éppen nincs vendég. Az összhatásra jellemző, hogy belépve a szállás céljára átalakított épületekbe, a látogatók rendszerint megkérdezik egymástól: - Drágám, nem tudod, hogy mi miért nem itt szálltunk meg?

 

 

A veleméri Cserépmadár szállás utcafrontja liliomokkal