Fa - kő - tégla - fém - tető - nyílászáró - lépcső - belső terek - freskók - vakolatdíszek - tervezési és engedélyezési eljárás - javasolt őrségi szálláshely
A rekonstruált vasvári gyepűkapu
Az őrségi szállások vendégei gyakran rácsodálkoznak az Őrség sajátos építészeti stílusára, mert ilyen - szerencsére - létezik. Ha a vendég felkerekedik és körülnéz a szépséges őrségi tájban, akkor minduntalan megakad a szeme egy-egy kódisállásos, vagy boronafalú parasztházon, tölgyfagerendákból ácsolt haranglábon, vagy freskókkal díszített Árpád-kori templomon. Ezekhez csatlakoznak az erődítések maradványai (egy-egy sáncárok a templomok körül, vagy a vasvári sánc rekonstruált kapuja). Ezek az erődítések illenek az Őrség névhez és emlékeztetnek is erre az egykori határőrző szerepre. A felsorolt építészeti emlékek együttese alkotja az Őrség építészeti képét. Ma ezek az épületek a turizmus szolgálatába álltak és a falusi szállások látnivalóinak kínálatát gazdagítják. Szerencsések vagyunk, hogy az örökölt őrségi építészeti anyag segíti a szállásadást és az őrségiek megmaradását, a vendégek kikapcsolódását.
Fa
A gödörházi harangláb zsindelyfedése
A lebontott bajánsenyei harangláb csúcsa
Régi veleméri boronaház
A pankaszi harangláb
Gödörházi harangláb
A magyarföldi fatemplom építés közben; a benne tartott színi és tudományos előadások az őrségi szállásokon pihenőknek nyújtanak különleges élményt
A nemesnépi harangláb
Boronákból ácsolt kapornaki kamra
A boronákból ácsolt és agyaggal tapasztott zalalövői tájház udvara
Szalafő-pityerszeri kástu (emeletes kamra) beletartozik az őrségi szállások vendégeinek "kötelező" programjába
Kő
Az őriszentpéteri műemléktemplom befalazott bejáratának faragott kőkerete
A veleméri műemléktemplom egyik kőarca
Tégla
A nagytótlaki román stílusú körtemplomot az őrségiek és az őrségi szállások vendégei általában kevéssé ismerik, mert a határ felnyitása előtt nehezebben volt látogatható
A veleméri Csinyálóház homlokzatának részlete, a különleges őrségi szállások egyike
Veleméri ház leánderrel
A fenti ház eredeti színei a felújítás előtt
Bajánsenyei kódisállásos ház; nem szállás, hanem nyaraló céljára szolgál
Felsőjánosfa román kori temploma; a hasonló kis templomok élményt jelentenek az őrségi szállások Őrséget járó vendégei számára
Bajánsenyei téglaház
Lakatlan ispánki ház (megvásárolható)
Őriszentpéteri vakolatdíszek
Zalalövői templomtorony
Szentgyörgyvölgyi téglalábas pajta részlete
Őriszentpéteri téglaépület
Márokföldi téglaház
Fém
Reszneki magtár ajtaja
Tető
Faragott veleméri szarufavég lécezéssel és cserepekkel
A magyarszombatfai Fazekasház frissen elkészített zsupfedése
Nyílászáró
Faragott veleméri ajtó
A Cserépmadár szállás bejárata a régi mintájára újonnan készült, azért kellett újrafaragtatni, mert a régi ajtó befelé nyílt; így sikerült üveges szárnyakat tenni belülre - ami által a hőszigetelése korszerűbb lett
Lépcső
Feljáró a Sindümúzeum állandó kiállításához Veleméren diószüret idején
Belső terek
A szentgyörgyvölgyi református templom hajója
A kercaszomori református templom hajója
Gyenese Gyula egykori lakóházának részlete többszöri átépítés után Veleméren
Freskók
A nagytótlaki román stílusú körtemplom freskóval díszített belső tere
A nagytótlaki körtemplom mennyezetfreskója a székely írás "us" (ős) jelével rokon: a Tejút hasadékában kelő napistent ábrázolja
Részlet a mártonhelyi gótikus templom freskóiból
A nagytótlaki templom írástörténeti jelentőségű Szent Kristóf-freskója (a szent lábainál a székely írás "j" betűjének előképével, a "jó" szójelével ábrázolták a folyót)
A veleméri templom diadalíve
A veleméri templom szentélyének részlete
Storno rajza a veleméri templom északi falán lévő freskókról (a felső sor szentjeiből mára semmi sem maradt)
A nemzetet védő lovagkirály, Szent László freskója a veleméri templom hajójának északi falán
Vakolatdíszek
A legszebb őrségi vakolatdíszeket az első világháború előtt, vagy nem sokkal a világégés után készítették - bizonyságául annak, hogy akkortájt valamit elrontottak a világunkban. Sok házat a felépülte óta nem is tudtak újrafesteni sem az egykor gazdag tulajdonosai. Ma már alig van olyan kőműves, aki ilyeneket tudna készíteni; amint olyan gazda sem, aki az ilyesmire vállalkozó kűművest ki tudná fizetni. A mostanában helyreállított házakon jellemzően leegyszerűsítik és elrontják a régi díszeket. Szerencsére akad néhány üdítő kivétel is.
Tervezési és engedélyezési eljárás
Újságcikk a Vas Népében: Szárnyaszegett Cserépmadár - a cikk hibáinak kijavítása - lágyszívű hatósági törekvések az engedély nélkül felépített és használatba vett szomszédház esetében - szakmaiatlan hatósági magatartás a kifogástalan (de jatt nélküli) építési engedélykérelem elutasításakor - Egységes jogállam-e Magyarország? - Szükségtelen szakhatósági engedélyek - Az épület alapterületének kétféle kiszámítása - Mire használja "az ügyben érintett építész" a hatósági kapcsolatait? - Amikor az építési hatóság a zsaroló magáncéljait szolgálja - A körjegyző betart és megfenyeget - Mire jó az igazságügyi szakértő? - A kormánymegbízott tévesen tájékoztatja a miniszterelnök-helyettest - Laurent Louis belga képviselő álláspontja - Egy tévedésre alapozott "közérdekű" bejelentés - A körmendi katvéd ellenőrzi a szálláshelyet, amiből az ellenőrzés végére családi ház lesz - A Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság új eljárást rendel el - A jogállam ökle - Onogesius győzőnek született - Hozzászólás
A Vas Népe a címlapján ezzel a képpel ajánlja a nagyérdemű figyelmébe a cikket
Az itt következő dokumentumokban egy elképesztő történet bontakozik ki. Szállásadóként nem gondoltam volna, hogy a békés képet nyújtó Őrségben ilyen nehéz egy falusi szálláshely működtetése és bővítése. Sok "szakember" és "közszolga" akad errefelé is, akik nem értenek a saját munkájukhoz, s csak az anyagi és presztizs-szempontjaikat követik. Az összefonódások miatt a hatóságok sem állnak a helyzet magaslatán. Az eset páratlan lehetőséget kínál arra, hogy megértsük a kölcsönös szivességek rendszerét működtető részmechanizmusokat. Ez az élmény talán érdemessé teszi a közzétételre is őket. Nehezebb, költségesebb és veszélyesebb lenne egy hasonló bepillantás a szicíliai változat rejtelmeibe. Itt azért még nem lőnek.
Újságcikk a Vas Népében: Szárnyaszegett Cserépmadár
A Vas Népe címlapja
A blikfangos címet pontosítani kell, mert a Cserépmadár szálláson - az új honlapnak köszönhetően - 2012-ben a duplájára növekedett a vendégforgalom; csak a szemközti telken tervezett Onogesius udvar nevű szálláshely építési engedélyeztetési eljárását torpedózta meg valaki (Onogesius neve "Hun Győző" értelmű, e nevet viselte Attila seregeinek fővezére; jelezze előre e név egyúttal a sorsot is!)
A pályázat elutasításában arra is hivatkoztak, hogy nincs építési engedélyünk (ez sajnos igaz volt); meg arra is, hogy a tervezett napkollektor nem számít megújuló erőforrásnak (ezen azóta is csodálkozunk)
Ismertette álláspontját Tóth Jenő őriszentpéteri körjegyző (az elsőfokú építési hatóság főnöke) is; ő később szóban elmondta, hogy nem ismerte a cikket, amihez a véleményét kérték
A cikk hibáinak kijavítása
Az építéstervezés és engedélyezés terén uralkodó helyi állapotokról írt fenti cikkhez két érintett is hozzászólt, de az általuk elmondottakat ki kell igazítani. Az alapkérdésre (hogy egy jó terv miért nem kapott engedélyt) egyik hozzászóló sem válaszol, az állításaimat nem vitatják. Az általuk hozzáfűzöttek ugyanakkor nem egyeznek meg a tényekkel.
Tóth Jenő őriszentpéteri körjegyző (az elsőfokú építési hatóság főnöke) szerint a hiánypótlás és az épület funkciójának meghatározása után kaptam meg az első fokú engedélyt. Az útkezelői hozzájárulást azonban sohasem kaptuk meg a polgármestertől (nem engedélyezték a telek mellett futó földút használatát), ezért azt soha nem is csatoltuk az építési engedélykérelemhez - azaz nem volt hiánypótlás. Az épület funkcióját pedig az első pillanattól ugyanúgy adtuk elő (családi házat szerettünk volna építeni s azt falusi magánszállásként hasznosítani), csak "az ügyben érintett építész" és az első fokú hatóság mindenáron kereskedelmi szálláshelyként kívánta kezelni ezt a tervünket. Tóth Jenő úr rosszul határozza meg a "problémák és konfliktusok" okát is, mert azt nem a szigorú tájképvédelem okozza (ilyen kifogás ugyanis nem merült fel a tervünkkel szemben, a szomszéd engedély nélküli építkezésén pedig nem érvényesült ez a szigorúság).
Jellemző a helyzetre, hogy a nem tájjellegű, engedély nélkül felépített szomszédház használatbavételi engedélyt kaphatott. Az ezt kizáró körülményeket az építési hatóság nem volt hajlandó észrevenni, a szeme láttára és a szemhunyásával épülhet és maradhat fenn tájidegen épület az Őrség legszebb pontján. Azaz az Őrségben nem a szigorú tájvédelem okoz problémát, ilyen szigorú védelem ugyanis – az általam tapasztaltak alapján - nem létezik. A táj építészeti védelme az építési hatóság számára nem lehet igazán fontos és azt - a jelek szerint - nem is képes magas színvonalon ellátni.
Ezzel szemben a minden részletében kifogástalan építési tervünk esetében (amelyik egy tájjellegű ház felépítését célozta), olyan követelésekkel lépett fel az elsőfokú építési hatóság, amelyhez nem lett volna joga. Szakmailag sem álltak a helyzet magaslatán. Az elsőfokú hatóság és "az ügyben érintett építész" nem voltak képesek megkülönböztetni a családi házban működő falusi magánszállást egy kereskedelmi szálláshelytől - ezért hiánypótlásként útkezelői hozzájárulás beszerzésére szólítottak fel. Erről végül lemondtak, azaz a hiánypótlásra nem került sor, az elsőfokú engedélyt – helyesen - az útkezelői hozzájárulás nélkül kaptuk meg.
A másodfokú építési hatóság azért utasította el ezt az első fokon megkapott építési engedélyünket, mert nem vette figyelembe a Helyi Építési Szabályzat megengedő bekezdését, amely az általános szabály alól a mi esetünkben (saroktelek esetében) kivételt engedett meg. Az volt az elutasítás indoka, hogy keskenyebb lenne az előkert (az általában előírt 3 méter helyett a tervezett útszélesítés miatt csak 2 méter lenne). Eközben - mivel a község az útszélesítésről lemondott - nyilvánvaló volt, hogy ez az előkert a valóságban (az útszélesítés elvetése miatt) 7 méteres lenne.
Amiből következően a gondot az építési hatóság és a szabályozás jelenti, amelyik a tájidegen ház engedély nélküli felépítésének eltűrésével egyidejűleg a tájjellegű épület felépítését megakadályozza. A sok bába között csak éppen az a fejlesztés marad el, aminek a támogatása a feladatuk lenne. Hozzászólás.
Az újságírói etika megköveteli, hogy szóljanak hozzá a témához a másik oldal képviselői is, ezért "az ügyben érintett építész" is közreadhatta a véleményét, aminek azonban - mint az várható volt - nem sok köze van a valósághoz
„egy év alatt egyre terebélyesedő szállásépületet terveztem megbízásából”
Az épület azonban mindvégig hasonló szerkezetű és alapterületű maradt a tervezés folyamán - amint az az alábbi ábrán lévő alaprajzokból nyilvánvaló. Az elképzelésemet egy méretarányos rajzon adtam át, a szerződésben pedig felsoroltuk a helyiségeket is (amelyek a szerződéskötést követően szintén lényegében ugyanazok maradtak a különböző skicceken). A tervező azonban beépített a szerződésbe egy bizonytalan adatot, s most ezt próbálja "hasznosítani". Egy 250-280 m2-es épület tervezését írtuk alá, mert ennyi volt az épület által a telekből elfoglalt terület. A szerződésből azonban nem derül ki, hogy ez az adat pontosan mire is vonatkozik. "Az ügyben érintett építész" később ugyanazt az épületet 500 m2-esnek minősítette, mert ekkor már a földszint és a tetőtér alapterületét összeadta. A helyiségek száma azonban nem szaporodott meg ezzel arányosan a duplájára – a ház tehát azonos maradt a szerződésben foglalttal. Azaz szó sincs az épület terebélyesedéséről, csupán az építész próbált meg több pénzhez jutni egy olcsó trükkel. Azonban nincs minden veszve, mert ha a szerződésünk szakszerűtlen, azért is az építészt terheli a felelősség a szakma szabályai szerint. Hozzászólás.
Négy alaprajz a tervezési folyamat során születettek közül; az elsőt e sorok írója rajzolta és adta oda "az ügyben érintett építésznek" még a szerződés megkötése előtt; ez egy pillanatszülte takarékossági kísérlet volt, amelyben az alul zölddel keretezett nagy étkezőt próbaképpen elhagytuk és egy oszlopos teraszra cseréltük (miközben a tetőtér változatlan maradt); a második ugyanez az átmeneti elképzelés "az ügyben érintett építész" előadásában, szintén még a szerződés megkötése előtti időkből; a harmadik rajz a szerződés megkötése után készült (a szerződés előírta az étkező megtervezését is - a tervezőnek tehát az étkezővel együtt kellett megterveznie az épületet), az alaprajz a továbbiakban lényegében nem változott (csak a félköríves "szentély" lett négyszögletes - ez látható a negyedik rajzon); mindezek alapján a nyájas olvasó meggyőződhet róla, hogy az alapterület - a szerződésben foglaltakhoz képest - csak annak növekedhetett a duplájára, aki kétféleképpen számította: előbb csupán a földszintet, utóbb meg hozzáadva a tetőteret is
„Sajnos, egyre változó igényei miatt nem jutottunk a munka végére.”
Az igényeim azonban nem változtak, mindvégig ugyanazt a házat szerettem volna megterveztetni, aminek a pontos rajzát is átadtam. Az volt a feladat, hogy ezt az elképzelést a lehetőségekhez (a helyi szabályokhoz és a költségekhez) igazítsuk. Amiből következően a tervezési folyamat szükségképpen módosítások sorát jelenti, aminek az irányításáért az építészkamara álláspontja szerint a tervező a felelős. Azért van építészkényszer (azért kell építész tervezőt alkalmaznunk), mert a jogalkotó úgy gondolta, hogy mi építtetők hivatalból nem értünk az építészethez, az építész meg ért. Ezért aztán a jogszabályokhoz való igazításért az építész a felelős. Az igazítás azért nem ment könnyen, mert „az ügyben érintett építész” a kötelező papírformával ellentétben mégsem állt a szakmai és etikai helyzet magaslatán.
- Nem tudta megkülönböztetni a falusi magánszálláshelyet a kereskedelmi szálláshelytől – amiből rengeteg probléma adódott, például ezért köteleztek feleslegesen útkezelői hozzájárulás beszerzésére.
- Az "ügyben érintett építész" azt állította, hogy nem kapunk építési engedélyt, ha nem adunk le a telekből egy 5 méteres sávot útszélesítésre. Ezért kb. 100 000 forintos költséggel megosztottuk a telket és a leválasztott sávot átadtuk a közlekedés számára. Később - a másodfokú eljárás során - kiderült, hogy ez nem volt kötelező; a szomszéd építkezésén legalábbis nem követelték meg. Az "ügyben érintett építész" ellen indított polgári perben az építési hatóság két munkatársa homlokegyenest ellenkező értelmű nyilatkozatot tett erről. Az egyik szerint kötelező leadni az útszélesítéshez szükséges földsávot az építési engedélykérelem előtt, a másik szerint viszont nem kötelező (ennek megfelelően a környező településeken többféle, egymásnak ellentmondó megoldásokat alkalmaztak). Az említett perben meghallgatott egyik hatósági építész kifejezetten ki is jelentette, hogy attól függ a dolog megítélése, hogy melyik ügyintézőhöz kerül a terv. Van, aki kéri a telek megosztását; s van, aki nem kéri. A szomszéd e sorok írásakor éppen perli a másodfokú építési hatóságként eljáró Kormányhivatalt. A perben kifejtett álláspontja szerint, ha az Önkormányzatnak szüksége van a telek egy részére, akkor indítson kisajártítási eljárást; és ne zsarolással kényszerítse a lakosságot a telek megosztására. Amiben érzünk is némi igazságot; mert az Önkormányzatok - miként az az én esetemben is történt - indokolatlan útszélesítések tervét építik be a Helyi Építési Szabályzatba. Ezek száma csökkenne, ha az Önkormányzatot terhelné a telekalakítás költsége. Persze a helyzet megítélése nem az igazságérzetünkre, hanem a törvényekre van bízva - azok azonban a jelek szerint többféleképpen is értelmezhetők. Talán mondanom sem kell, hogy az effajta "Ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes" helyzetek a korrupció melegágyát képezik.
- Az "ügyben érintett építész" nem tudta jól megállapítani az építési telek szélességét sem, ezért másfél méterrel szélesebb épületet rajzolt a telekre a lehetségesnél. A telek szélességét ugyanis két eljárással lehet megállapítani. Le lehet olvasni a papíron lévő térképről vonalzó segítségével is, de ez a módszer a papír nyúlása és a leolvasási hiba miatt pontatlan eredményt ad (ezt alkalmazta "az ügyben éprintett építész"). S ki lehet számítani a telek szélességét a Földhivatalból beszerezhető digitális térkép alapján is (így járt el a fiam). A két eljárás között másfél méter különbség adódott. Ha "az ügyben érintett építész" terve alapján épült volna fel a házunk, azt - hiába adott rá előzőleg engedélyt - az építési hatóság akár le is bontathatta volna.
- Az általam átadott vázlaton a keresztszárnyak fesztávolsága 7 méter volt, amit „az ügyben érintett építész” minden ok nélkül lecsökkentett 5 méterre. Ebből következően a földszinti hálószobákban nem lehetett volna franciaágyat elhelyezni, ami egy szokásos családi házban sem jó, de egy szálláshelyen végképp elképzelhetetlen. Hozzászólás.
„A tervezői díjat nem fizette ki”.
A Körmendi Bíróságon folyamatban lévő polgári perben meghallgatott szakértő megpróbált mindenben segíteni "az ügyben érintett építész" barátjának, de még ő is kénytelen volt elismerni, hogy a terv nincs kész, és arra nem is kaptunk volna építési engedélyt. Azt már csak én teszem hozzá, hogy az elkészült földszinti rajzokon - a keresztszárnyak fesztávolságának (a rajzokon is látható) önkényes csökkentése miatt - szobák helyett 10.5 m2-es félszobák vannak, amelyekben nem fér el egy franciaágy. Ilyen egyágyas szobákat sem családi házban, sem szálláshelyen nem lehet rendesen használni. Ezért az épületet ez alapján a rajz alapján nem szabad megépíteni, ez a terv még nem készült el (az "ügyben érintett építész" a terv kijavítását megtagadta). Terv híján azonban fizetnem sem kell. Ezzel szemben a szerződés aláírásakor átadtam 90 000 Ft előleget, amit szeretnék visszakapni – ezért folyik közöttünk a per. Hozzászólás.
„Az általam készített tervrajzot építész fia nevében adta be engedélyezésre”
Az épületről alkotott elképzeléseimet öt év kockás papíron végzett rajzolgatás és a családdal való egyeztetés során magam dolgoztam ki és rajzoltam le. Ezt a rajzot előzetesen két másik építésznek is megmutattam, csak a tervezői díjban nem tudtunk megegyezni. Ha öt építészt bízok meg az általam elképzelt épület megtervezésével, akkor mind az öt terv hasonlítani fog egymásra. De nem azért, mert egymástól ellopták az ötletet, hanem azért, mert a terv lényegét én dolgoztam ki. A három megkeresett építész közül csak „az ügyben érintett építész” vállalta az alacsony árat, azonban 15 hónap alatt sem volt képes a terv elkészítésére, sőt a végén írásban megtagadta a terv befejezését és átadását (inkább a többletpénzre koncentrált). Ezért voltam kénytelen - a pályázat beadási határidejének közeledtekor - az építész fiam segítségét kérni. Ő az útmutatásaim alapján (rendszeresen hajnal négyig dolgozva) teljesen új tervet készített és azt adta be engedélyeztetésre. A terv az általam 5 év alatt kidolgozott koncepciót valósítja meg. Olyan részletesen megterveztem, hogy nem csak az épület alaprajzi elrendezését és szerkezetét, hanem a vakolatdíszeket és az erkély deszkáinak a szélességét is én adtam meg. Ez az épület az én személyes elképzelésemet, ízlésemet, üzleti tervemet tükrözi s a fiam munkájának köszönhetően lett belőle építési terv. Jellemző az előkészítés gondosságára, hogy évekig jártam a magyar és szlovén őrségi falvakat, amíg a száz évvel ezelőtti épületdíszek rendszeréből kiválasztottam a ma is megvalósítható elemeket. Erről képekkel illusztrált cikkem is megjelent a neten, aminek köszönhetően őriszentpéteri építkezők is felkerestek tanácsért. Hol volt eközben "az ügyben érintett építész"? Hozzászólás.
A Sindümúzeum itt látható épületét egy évvel azelőtt építettem át és láttam el új külsővel, hogy "az ügyben érintett építészt" megbíztam volna az Onogesius udvar tervezésével; később a fiam ugyanezeket a vakolatdíszeket és deszkaszél-mintázatot alkalmazta az Onogesius udvar általa készített és alább látható tervén
Alappal senki sem vitathatja azt a jogomat, hogy a százéves minták általam leegyszerűsített és mindenki mást megelőzően alkalmazott változatát a következő épületünkön is használjam. A szerzői jog a puszta másolás helyett az alkotó embert, a személyhez köthető szellemi terméket védi - azaz engem és a fiamat. Ezeket én alkottam meg, s elsőként a fiam csinált belőle építési tervet. Ugyanez elmondható az épület minden részletéről.
„A vasi építész kollégákra többször lekicsinylő, becsmérlő, vádaskodó kijelentéseket tett."
Megértjük, ha a megbírált a jogos kritikának sem örül igazán. A hibát azonban elkövették. A becsületes építésznek nem kellene a jelzőosztogatás helyett inkább az okozott kár helyrehozásával törődnie?
„minden segítséget megkapott, kéréseit soron kívül, néhány óra alatt elintézték”.
Már két éve nem kapjuk meg az építési engedélyt, pedig a tervünk hibátlan.
"Velemérben és a környéken ismerik már."
Ezért kérhettek fel néhány éve, hogy induljak a polgármester-választáson (nem indultam, mert nem akarok polgármester lenni). Része lehetett e felkérésben a faluért és a környezetéért önzetlenül végzett munkámnak is. Például kérés nélkül készítettem és évek óta a saját költségen tartom fenn a Veleméri kúriasor c. honlapot, amelyben a konkurrens szállásadókat mutatom be és ajánlom a világnak - mert őszintén hiszek abban, hogy együtt könnyebb. Van olyan közöttük, akinek ez a honlap hozza a legtöbb vendégét. Én írtam az Őrség neten olvasható legjobb ismertetését, létesítettem a veleméri Sindümúzeumot és írtam a "Mítoszok őre, Velemér" c. kötetet. Ez utóbbiból néhány példányt szétosztottam a faluban. Kapott belőle a község könyvtára is, amelyet az értelmiségiek és a televízió nélkül élő szegényebbek el is olvashattak. Ez a könyv az ezerötszáz éves település első monográfiája. Eddig négy kiadásban jelent meg, fogyott el és vitte jó hírét a településnek. A kötetben ugyanis a kezdeti tapasztalataimnak megfelelően földi menyországként írom le a falut, ami miatt az egyik veleméri szomszédom (egy egyetemi tanár) rám is kérdezett, mondván: - "Géza, te nem ugyanabban a faluban laksz, mint én? - Időbe telt, amíg megértettem a véleménykülönbség okát. Ha az ember nem akar vállalkozni, akkor nem kerül szembe a vidék "hatalmasságaival" és nincsenek komoly konfliktusai sem. Aki viszont - botor fejjel, a jogállamiság ábrándjában bízva - arra készül, hogy a saját telkén, a saját pénzéből, hibátlan terv birtokában házat épít a családja jövőjét, egyúttal Velemér és az Őrség fejlesztését is szolgálandó, az elcsodálkozhat a fejleményeken.
"Az újságcikk talán segíthet abban, hogy mások ne kerüljenek hasonló helyzetbe ... Varga Gézával"
Meg tudnék szeretni egy olyan világot, amelyben a nem okos és nem is becsületes alakok nagy ívben elkerülnek. Az értelmes és jószándékú emberekkel eddig sem volt bajom és ezután sem lesz..
Miért nem épülhet meg Veleméren az Onogesius udvar?
"Miért az az összeférhetetlen, aki jó szándékúan megpróbál valamit tenni a működési problémák orvoslásáért, vagy egyszerűen csak jól, szakmai tapasztalatai és tudása alapján, negatív irányú befolyásolási kísérletektől mentesen szeretné elvégezni a munkáját?" - kérdezi Horváth András, a Nav egykori munkatársa. Egylehetséges válasz ide kattintva olvasható.
Lágyszívű hatósági törekvések az engedély nélkül felépített és használatba vett szomszédház esetében
A Dr. Gaál Róbert szombathelyi jegyző nevében Kundák Gábor által írt 21829-8/2012. hivatkozási számú levél arról tájékoztat, hogy a szomszéd telken "építési engedély nélkül felépített ház szabályossá tétele ügyében eljárás indult hatóságomnál." Előzőleg a Kormányhivatal olyan határozatot hozott, amely az építési szabályoknak meg nem felelő, kifejezetten tájidegen épület fennmaradását és használatát jogerősen elutasította. Már ez a határozat is az engedély nélkül építkező szomszéd fellebbezésére indult eljárásban született, ő ugyanis - érthetően - nem kívánta kifizetni a korábban reá kiszabott több, mint 10 milliós bírságot. Az új határozat már nem szólt a bírságról, mindössze arra utasította az építési hatóságot, hogy a törvényeknek megfelelően járjon el. Nos, ezt Szombathelyen a jelek szerint úgy értelmezik, hogy szabályossá kéne tenni az épületet. Jó lenne tudni, mit ért a szombathelyi építési hatóság a fentmaradás lehetőségétől megfosztott épület szabályossá tétele alatt.
Az engedély nélkül épített épületek esetében vagy pénzbírságot kell kiszabni (és fennmaradhat az épület), vagy bontani kell. A szomszéd a fellebbezésével azt kívánta elérni, hogy egyiket se kelljen elszenvednie. Korábban azzal dicsekedett, hogy az ismerősei között politikusok is vannak s azok révén kapott egy jó tanácsot, amit követve megoldódnak a bajai. Az első lépés (a pénzbüntetés eltörlése) már sikerült is neki. A továbbiakban arra van szüksége, hogy különféle ürügyekkel elhúzódjon az eljárás és eredmény nélkül elteljen a hatóság számára intézkedésre nyitva álló két év. Amihez persze továbbra is szüksége van a hatóság jóindulatára. A szomszéd e terv szellemében indított bírósági pert a jogerős építésügyi határozat ellen. Ezt persze aligha nyerheti meg, hiszen tény, hogy engedély nélkül építkezett. Arra azonban joggal számíthat, hogy a per vagy öt évig elhúzódik - s ez elég lehet neki.
Az is érthető, hogy - bár kérhette volna - miért nem kérte a végrehajtási eljárás felfüggesztését. Mert akkor nem fogy el a hatóság intézkedésére rendelkezésre álló két esztendő.
Az viszont már aligha érthető a törvényeket komolyan vevő polgár számára, hogy a szombathelyi jegyző miért függesztette fel a végrehajtási eljárást erre a perre hivatkozva. Ezt ugyanis az építtető kérésének hiányában nem tehette volna meg. Az így jogszabályellenesen elrendelt felfüggesztés ugyanakkor kitűnően alkalmas a végrehajtási folyamat megakasztására. S ha utána meg is állapítják, hogy nem lett volna joguk a felfüggesztésre, az intézkedésre nyitva álló idő addigra már elmúlik.
Az Őrség gazdagabb lesz egy oda nem illő épülettel, az állam meg elesik a tízmilliós bevételtől. Kinek fáj mindez? Mást is megloptak már, ha behunyta a szemét. Hozzászólás.
Szakmaiatlan hatósági magatartás a kifogástalan építési engedélykérelem elutasításakor
Harangozó Bertalantól, a Kormányhivatal vezetőjétől személyes meghallgatást kértem, de a XVIII-B-040/36-18/2012 iktatószámú levélben (az ügyintéző Hajdú István volt) azt a tájékoztatást kaptam, hogy "nem kifogásolható ... Hajdú István ügyintéző munkája". Ez persze nem igaz, mert az ügyintéző súlyos hibát vétett: szándékosan, vagy figyelmetlenségből nem vett tudomást egy törvényhelyről. A Helyi Építési Szabályzat ugyanis saroktelek esetében (s a miénk saroktelek) megengedi a keskenyebb oldalkertet. Ezt Hajdú István a figyelmeztetésünk ellenére sem hajlandó figyelembe venni - azzal az érveléssel, hogy ez csak a mi értelmezésünk. Másik értelmezést azonban nem ad és nem is lehet adni - mert az magyarul van írva és e szerint csak a javunkra értékelhető. Amennyiben Harangozó Bertalan kormánybiztos úr nem szakít időt a sajátszemű elolvasásra és értelmezésre, akkor aligha érvényesülhetnek a vonatkozó jogszabályok. A Ket alapelvei szerint ugyanis az ügyfelekkel minden esetben részrehajlás nélkül, egyszerűen, szakszerűen és az ügyféllel együttműködve kell eljárni - amibe aligha fér bele a Helyi Építési Szabályzat vonatkozó bekezdése értelmének letagadása.
A Helyi Építési Szabályzat 41.(2) bekezdése szerint "A szabályzat és szabályozási tervek előírásait az alább felsorolt esetekben az Építési Hatóság módosíthatja vagy meghatározhatja, a szabályzat és a szabályozási tervek keretein belül: a., saroktelek, vagy tagolt telek mérete, beépítési módja, építési helye, megengedett legnagyobb beépítettsége".
Pontosan ennek megfelelően jártunk el (a "szabályzat és a szabályozási tervek keretein belül" félmondatnak esetünkben nincs jelentősége, mert ez a bekezdés is a szabályzat keretein belül van). Az elsőfokú építési hatósággal előzetesen egyeztettük, hogy miképpen lehet elhelyezni a telken az épületünket, majd olyan tervet nyújtottunk be engedélyezésre, amelyen az épületet a hatóság által javasolt építési helyre helyeztük el. Az első fokon megadott építési engedélyünket másodfokon elutasították. Az elutasító határozatot aláíró Hajdú István szóban arra hivatkozott, hogy ezzel a lehetőséggel csak az elő- és oldalkerteken belüli területen élhetnénk. Az érvelése azonban több ok miatt nem helytálló.
- Elsősorban azért, mert ez a szűkített értelmezés nem következik a HÉSZ idézett szövegéből: ott az elő- és oldalkert meg sincs említve - azaz nincs olyan korlát, amire Hajdú István hivatkozik.
- Másodsorban azért, mert az elő- és oldalkerten belüli területen egyébként is lehetőségünk van az épület elhelyezésére - ahhoz nem lett volna szükség erre a külön bekezdésre.
- Harmadrészt pedig a bekezdés világosan meg is mondja, hogy saroktelek esetén az előzőleg írt általános szabályokat a hatóság módosíthatja - tehát az általános szabályokhoz képest saroktelkek esetében többletjogokról van szó, ami csak az elő- és oldalkert rovására lehetséges. Erre az engedményre azért van szükség, mert egyébként sok épületet a déli telekhatárra kellene igazítani, ahol a vonatkozó általános tilalom miatt nem lehetne ablakot létesíteni. (Ezen a településrészen minden második telek után kelet-nyugati irányú keresztutca következik, a HÉSZ pedig előírja, hogy a házakat a közös telekhatárra kell igazítani. Amiből következően a két ház közül az északra esőnek nem lehetne déli ablaka.) Vagyis az idézett - az általános szabályoktól való eltérést lehetővé tevő - bekezdés azért született, hogy ne kelljen sötét és használhatatlan épületet emelni az egyébként ragyogó, napsütötte és csodaszép domboldalon. Hozzászólás.
Egységes jogállam-e Magyarország?
Az "ügyben érintett építész", amikor más építészek eltérő véleményével szembesítettem némely szakmai kérdésben (például, hogy családi ház esetében szükség van-e a szakhatósági véleményezésre), azt emelte ki, hogy ő viszont ismeri a helyi viszonyokat:
Az "ügyben érintett építész" leveleit tovább olvasván az is hamar kiderül, hogy mit érthetünk a "helyi viszonyok ismeretén". A példám alapján arra is gondolhat a nyájas olvasó, hogy azt kell ismerni, milyen különböző ürügyeken (az alapterület növekedésére, a szakhatóságok alkalmazására, vagy a módosításokra hivatkozva) mennyit lehet fizetni a helyismerettel rendelkező építésznek számla nélkül. Cserébe "az ügyben érintett építész" garantálja az építési engedélyt. Ebben azonban nem akarok egyetérteni. Az építési engedélyezési eljárás kérdését - szerintem - nem szükséges egy "helyi viszonyokat ismerő" építész keresésére leegyszerűsíteni. Nem nyugodhatunk meg a babérainkon csak azért, mert már van egy építészünk, akinek a barátai osztják az építési engedélyt. Nem egyszerűsödhet le a járható út arra, hogy e "helyismerettel rendelkező" építésznek adunk kellő mennyiségű készpénzt, lehetőleg számla nélkül (azaz nettó), s akkor megy az engedélyezés is, mint a karikacsapás. Azért nem érdemes túlértékelni az építész "helyismeretét"; mert a mi szép hazánk elvileg egy egységes jogrenddel bíró állam. Amiből következően mindegyik sarkában (még az Őrségben is) ugyanazoknak az építési jogszabályoknak kellene érvényesülniük. Akadhatnak olyanok is, akik szerint még a büntető jogszabályok is egyformán szólnak bármelyik megyében. Különösen a világlátott őrséglakókkal keletkezhet ebből nézeteltérés; de az sincs kizárva, hogy valamelyik földhözragadt béketűrő is megsokallja a helyi viszonyoknak becézett pofátlanságot. Hozzászólás.
Cikkek jogállam témában: Tomcat arconlőtte a lakásfoglaló cigányt
Szükségtelen szakhatósági vélemények
Az "ügyben érintett építész" leveleiben az egyik, fizettetésre szánt ürügynek a szakhatóságok költsége bizonyult. A szakhatóságok fogalma alá az egyszerűség kedvéért most hatóságot, önkormányzatot, vagy szolgáltatót is érthetünk. Ezek olyan külső szervezetek, akiktől különféle szakvéleményeket és engedélyeket kell beszerezni. Ha ilyet nem kapunk, akkor nincs építési engedély sem. Ha valamelyik "szakhatóság" megmakacsolja magát, akkor a helyismerettel rendelkező sógorság-komaság példát tud statuálni: a nem fizető építtetőt könnyen meg tudja regulázni. A "szakhatóságok" igénybevételének foka lényegesen eltérő családi ház és kereskedelmi szálláshely esetében. Azt azonban, hogy mit is szeretnénk építeni, nem sikerült tisztáznia sem az ügyben érintett építésznek, sem az általa rendszeresen megkeresett építési hatóságnak. A jelek szerint fogalmuk sem volt arról, hová is kell besorolni a családi házban üzemelő falusi magánszálláshelyet. A tervezési folyamat elején "az ügyben érintett építésznek" kellett volna készítenie egy tervezési programot, amelyben ez a kérdés tisztázódik - ilyen azonban nem készült. A folyamatban lévő polgári perben a fenti ábrán látható, szemétkosárból elővett második rajzot tekinti építési programnak. Ez azonban két ok miatt sem helytálló érvelés. Egyrészt azért, mert nem írtam alá. Másrészt azért, mert eltér a szerződéstől, ahol ugyanis előírtuk a rajzról még hiányzó étkező megtervezését is. A tervezési program elmaradásából aztán seregnyi félreértés adódott és sok kár keletkezett mindkét térfélen.
Ismételten kértem az "ügyben érintett építészt", hogy mutassa meg azokat a jogszabályokat, amelyek előírják a szakhatóságok alkalmazását családi házban működtetett falusi magánszálláshely esetében is. Erre azonban sohasem kaptam választ. Vagy azért, mert nem tudta, hol kell keresni a jogszabályt; vagy azért, mert nem tartotta fontosnak. Érezte, hogy a körmünkre ég a pályázati határidő és bízhatott benne, hogy inkább fizetünk.
Amikor két építész véleményét is beszereztem, akiknek az volt az álláspontja, hogy ezekre a szakvéleményekre nincs szükség, akkor a következő választ kaptam az "ügyben érintett építésztől".
Nem erősítette a bizalmamat az a körülmény sem, hogy a szakhatósági díjakat nem a hatóság által kibocsátott és a nevemre szóló számlákra kellett volna fizetnem, hanem az "ügyben érintett építész" kezébe, számla nélkül.
Az "ügyben érintett építész" és a hatóság közötti egyeztetésnek az lett az eredménye, hogy a hatóság a fiam által készített kifogástalan tervet hiánypótlásra visszaadta. Azonban nem a statikus és a tűzvédelmi szakértő hiányzott neki, hanem útkezelői hozzájárulást kért. Ilyesmire egy szálloda esetében szükség lehet, de családi ház (és falusi magánszállás) esetében nem kell mellékelni. Hozzászólás.
Az épület alapterületének kétféle kiszámítása
Az "ügyben érintett építésszel" nem értettünk egyet az épület alapterületének kiszámításában sem. A nézeteltérés alapja a szerződés volt, ahol az épület alapterülete fel volt tüntetve, de az nem derült ki belőle, hogy ez a telekből elfoglalt területet jelenti-e, avagy a földszint és a tetőtér alapterületének összegét? A szerződés kötésekor az egyiket értettük alatta (ekkora volt a vázlaton átadott épület földszintjének alaprajza), a fizetés közeledtekor meg a másikat kellett volna értenem alatta (azonban az épület alaprajza és a helyiségek száma lényegében változatlan maradt a tervezési folyamat során). Ennek a bűvészmutatványnak köszönhetően ugyanazt az épületet kétszeresen lehetett volna kiszámlázni - ha lenyelem.
Mint azt a tanult barátaimtól megtudtam, az Építész Kamara többféle típusszerződést dolgozott ki s tett hozzáférhetővé a neten, amelyek alkalmazásával a hibák jó részét - például ezt az alapterületi fiaskót is - el lehet kerülni. Az építészek egy része azonban nem alkalmazza ezeket, mert nem ad nekik lehetőséget az ügyfél megfejésére. Ezek az építészek tudatosan építenek a szerződésbe különféle hibákat és pontatlanságokat, hogy arra hivatkozva megemelhessék az árat.
A szerződésünk 300 000 Ft-ról szólt, amitől eltérve "az ügyben érintett építész" változó összegeket, esetenként közel egymillió forint nagyságrendű honoráriumot követelt a vélt alapterület-növekedésre hivatkozva. Hozzászólás.
Mire használja "az ügyben érintett építész" a hatósági kapcsolatait?
Előfordult már a történelemben, hogy egyesek hátrány kilátásba helyezésével próbáltak meg előnyhöz jutni. Például két óvodista beszélgetésében elhangozhat, hogy "Ha nem adod nekem az üveggolyódat, akkor a bátyámtól kapsz egy jó nagy pofontot!" Mondanak hasonlót a felnőttek is, csak nem mindig lehet rajta mosolyogni.
Arra is akad példa (bár az eset jogilag nem teljesen szabályos), hogy ez a kilátásba helyezett hátrány nem a szekrény nagyságú bátyó, hanem a hatóság intézkedésével valósulna meg.
Az azonban példátlan (én legalábbis nem ismerek hasonlót), hogy mindezt írásba is foglalják. Azért kevés erre a példa, mert az efféle esetek egy része súrolhatja, vagy akár ki is merítheti a BTK egyes passzusait; s éppen ezért nem alakult ki és nem terjedt el az ilyen esetek írásbeli dokumentálásának népszokása. Ehhez nagyfokú óvatlanságra és eltúlzott önbizalomra lenne szükség, amire csak kivételesen alacsony intellektuális színvonalú emberek képesek. Az ilyen dokumentumok (például a felszólító és hátrányt kilátásba helyező levelek) elkészítése jogban járatos szakembert igényelne; s korántsem bizonyos, hogy mindegyik támogatná a megírásukat. Aki mégis leír és elküld olyan levelet, amely nem kifejezetten jogtiszta követeléseket és fenyegetéseket tartalmaz; az vakon bízhat abban, hogy a barátai akkor is kimentik a slamasztikából, ha nyakig űl benne, még ha közben cigánygyerekek potyognak is az égből.
Az alábbi levelet "az ügyben érintett építész" 2010. július 14-én írta a szomszédnak, mindössze egy nappal azután, hogy építési engedélykérelmet nyújtottak be az építési hatósághoz. A levél másolata több kapcsolódó, nyilvánosan tárgyalt eljárás iratanyagában megtalálható. Tudomásom szerint az ügyben büntetőeljárás is folyamatban van. Számunkra e levél csak azért fontos, mert egyes részleteiben hasonló dolog történt velem is. Ami a szomszéddal történt, az esetleg segít megérteni, mi lehetett a célja "az ügyben érintett építésznek" és mi mozgathatta az építési hatóságot a párhuzamos esetben, amelynek lassan már vagy két éve vagyok a szenvedő alanya.
Az "ügyben érintett építész" szomszédnak írt levelének részlete világos képletet vázol fel: ha nincs pénz, "valószínűsíthetően" nincs építési engedély sem
A szomszéd még aznap kap egy levelet az építési hatóságtól is, amely alátámasztani látszik "az ügyben érintett építész" jóslatát. Így írják le az esetet a szomszédok az építészek etikai bizottságának írt levelükben (az építész nevét az "ép." röviditéssel helyettesítettem).
A szomszéd leveléből az derül ki, hogy a Hivatal 24 órán belül alátámasztotta az "ügyben érintett építész" magántermészetű követelését
Mi az a tanulság, ami a fenti dokumentumokból kiviláglik? Talán elhamarkodott következtetés és hiba lenne azt gondolni, hogy ez esetekben az építési hatóság egy-két zsaroláshoz nyújt segédkezet. Ugyanis komolyan felvetődhet egy másik megoldás is: hogy "az ügyben érintett építész" egy isteni tehetségű látnok, aki előre megsejti a hatóság intézkedését. Minden valószínűség szerint ez a tehetsége nyilvánul meg a saját esetem dokumentumaiban is. Például ezt írta nekem az "ügyben érintett építész" 2011. február 14-én:
Nos, "az ügyben érintett építész" látomásának megfelelően a benyújtott építési engedélykérelmünket az építési hatóság visszadta hiánypótlásra. A hiánypótlás - ahogyan azt "az ügyben érintett építész" leveléből sejteni lehetett - a kereskedelmi szálláshelyek esetében lett volna jogos. Ez volt ama drámai pillanat, amikor pénzért megválthattam volna a hiányzó tervdokumentáció-részleteket, de ezt nem tettem. Sikerült elfogadtatnom az elsőfokú építési hatósággal, hogy családi ház esetében nincs szükség a hiányolt útkezelői hozzájárulásra. Ekkor azonban újfent csak az "ügyben érintett építész" jóstehetsége igazolódott be: ha nem fizetünk neki jattot, akkor semmire nem megyünk nélküle, azaz nem kapunk építési engedélyt. Azóta sem kaptunk.
S a két esetet ez tette párhuzamossá: aki nem fizetett "az ügyben érintett építésznek", az nem kapott építési engedélyt. Hozzászólás.
Amikor az építési hatóság a zsaroló magáncéljait szolgálja
A fenti képen egy tizenvalahány oldalas végzés három részlete olvasható egy lapra szerkesztve. Számunkra a középső szakasz érdekes, amely arról tájékoztatja a nyájas olvasót, miszerint az építési hatóság hivatalos hiánypótlásban szólította fel az építkezni kívánó szomszédomat arra, hogy az "előző tervezőnek" fizessék ki a tartozásukat. Azt talán mondanom sem kell, hogy az "előző tervező" azonos az "ügyben érintett építésszel". Az építési hatóság nem akadt fenn azon, hogy az említett tartozás létét és nagyságát csak az építész egyoldalú állítása igazolta. Hozzászólás.
A körjegyző betart és megfenyeget
Porkoláb Adél körjegyző levele, amelyben elismeri, hogy fellebbezésre beszélte rá a szomszádaimat; egyúttal meg is fenyeget
Porkoláb Adél körjegyző előbb rábeszélte a szomszédaimat az első fokon megkapott építési engedélyem megfellebbezésére, majd a fenti levélben beilleszkedési nehézségeket helyezett kilátásba. Ez a beilleszkedésre való hivatkozása etikailag meglehetősen fonák. Amikor ő és a családja telepedett le ezen a tájon, akkor én már régen veleméri lakos voltam. A körjegyző asszony Erdélyből költözött át az Őrségbe az idő tájt, amikor ott hozzáférhetővé váltak a szekusokat leleplező iratok. A letelepedésüket és a beilleszkedésüket Velemér akkor 100 000 Ft-tal segítette. A körjegyző asszony furcsa módon hálálta meg a segítségünket.
A levélben azt írja, hogy az Önkormányzat örül minden fejlesztésnek. Ez akár igaz is lehetne, mert a forráshiányos falut a fejlesztések húzhatják ki a gazdasági csődhelyzetből. A település 2013. évi költségvetési tervében Ifa-bevételre 200 000 Ft van előírányozva. Előreláthatólag ebből 150 000 Ft-ot az én szállásom fizet be (mert tavaly is ennyit fizettem). Ha a tervezett új szállásom is működne, akkor 300 000 Ft-ot fizetnék be, amit az állami támogatás azonnal megduplázna, azaz 600 000 Ft. lenne belőle. Vagyis a polgármester és a körjegyző egyértelműen a falu érdekével ellentétes módon cselekedett, amikor a szomszéd segítségével megakadályozták a családi házban működő falusi szálláshely építését célzó építési engedélyem jogerőre emelkedését. S ezek az emberek(?) ma is a közigazgatásban dolgoznak - mert a köz érdeke senkinek sem fontos; legfeljebb csak szóvirágként jelenik meg rosszindulató közszolgák(?) levelében.
A levél elején emlegetett "helyzet kiéleződés" arra az esetre utal, amikor megkérdeztem a polgármestert, hogy miért uszították rám a szomszédaimat. Erre Velemér előljárója azt felelte, hogy "Takarodj, vagy pofán váglak!" Ezt követően érezte úgy a körjegyző asszony, hogy meg kell magyaráznia a helyzetet. Ő ugyan nem a tehén ülepe mellett szocializálódott, de neki sem sikerült igazán a levélírás.
Álságos az érvelése, miszerint a jó szomszédi viszony érdekében kell megakadályozni az építkezésemet. Mondanom sem kell, hogy azóta éppen a szeretet és a béke hiányzik a szomszédságból.
Az építési szabályokra való hivatkozása ugyanilyen álszent és valótlan fontoskodás. Az építési terveinket kézbe sem volt hajlandó venni, mondván, hogy ő nem építési szakember és nem ért hozzá - ami igaz is volt. De akkor honnan veszi a bátorságot ahhoz, hogy az építési hatóság által első fokon már jóváhagyott tervet kifogásolja? A tervünk egyetlen "hibájának" az bizonyult, hogy a jatt hiányzott mellőle.
A levelében említett pert azért kellett kilátásba helyeznem a falu ellen, mert jogtipró módon nem adtak úthasználati engedélyt a telkem mellett futó 13-as számú útra. Hiába hangoztattam, hogy családi ház esetében ilyen úthasználati engedélyre nincs is szükség, az Önkormányzat nem tagadhatja meg - a polgármester és a körjegyző hajthatatlanok maradtak. Amikor pedig az építési hatóság belátta, hogy jogalap nélkül követeli az útkezelői hozzájárulást és e nélkül is megadta az építési engedélyt, akkor a polgármester és a körjegyző asszony rábeszélte a szomszédot az engedélyem elleni fellebbezésre. A szomszéd egyébként szintén Erdélyből települt át, s annak a leváltott államtitkárnak volt a közvetlen munkatársa, akinek az apjáról a neten is olvashatjuk, hogy szekus volt.
A bűnöm, amivel kiváltottam a gyűlöletüket, mindössze az volt, hogy jatt nélkül szerettem volna építkezni. Hozzászólás.
Mire jó az igazságügyi szakértő?
A http://nol.hu/archivum/archiv-475464 számol be róla, hogy a Tasnádi-ügy kapcsán ráterelődött a figyelem az igazságügyi szakértőkre. A lap idézi Lomnici Zoltánt, a Legfelsőbb Bíróság elnökét, aki szerint a szakértők az igazságszolgáltatás gyenge láncszemeivé válhatnak, ha kiderül, hogy szakvéleményüket kenőpénz vagy fenyegetés befolyásolhatja. Hozzátehetjük: a tapasztaltak alapján nincs okunk azt feltételezni, hogy a szakértők a jogellenes befolyásolás ellen hatékony védőoltással rendelkeznének. Az, hogy Lomnici nem tud olyan esetről, amelyben bebizonyosodott volna, hogy a szakértőt megvették vagy megfenyegették, hogy valamelyik fél számára kedvező szakvéleményt adjon; még nem jelenti azt, hogy ilyesmire egyáltalán nem került sor szép hazánkban.
Az sem indokolja a hivatali optimizmust, hogy Melegh Gábor, a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara elnöke sem tud példát ilyesmire. A külső szemlélő számára ez két dolgot jelenthet. Vagy azt, hogy az igazságügyi szakértők kivétel nélkül a helyzet magaslatán állnak; vagy azt, hogy holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Tartunk tőle, hogy a valós helyzetet a természetes eloszlásnak megfelelő Gauss-görbe fejezné ki hitelt érdemlően: azaz a szakértők között is lehet oda nem való, és a szakvéleményeik között is lehet téves. Amit egyébként az egymásnak rendszeresen ellentmondó szakvélemények kellően illusztrálnak is. A hivatali optimizmus csak azt jelenti, hogy az igazságszolgáltatás valamilyen ok miatt nem jut el odáig, hogy a szakértői tévedés okaként bűncselekményt diagnosztizáljon. Melegh Gábor azt mondta még, hogy a veszély valós, de messze nem akkora, hogy emiatt bárki is kétségbe vonhatná az igazságszolgáltatás objektivitását. A kamara előtt gyakran kezdeményeznek etikai vizsgálatot polgári vagy büntetőügyek érintettjei, amikor nem értenek egyet a szakértővel. Eddig azonban még nem fordult elő, hogy a kamara etikailag kifogásolhatónak ítélte volna a bepanaszolt szakértő eljárását.
Csak a hazai igazságszolgáltatás kritikájaként értékelhető, ha eddig hamis szakértői vélemény kiállítása miatt még nem indult büntetőeljárás szakértő ellen. Melegh Gábor ezt azzal a naívnak tűnő szemponttal magyarázza, hogy a szakértőnek a szakmai nyilvánosság előtt is meg kell védenie véleményét. Így elvileg hamar kiderülne, ha más szempontokat is érvényesített a szakvéleménye elkészítésekor.
Van azonban egy másik szempont is, ami a szakértők ellen indított büntetőügyek hiányát magyarázhatja: a szakmai környezet minőségi hibája. A szakmai nyilvánosság ezt az ellenőrző szerepet ugyanis csak akkor képes ellátni, ha a szakértő környezete jól szervezett, ráadásul okos és becsületes emberekből áll.
Nekem az említett perben történtek alapján úgy tűnik, hogy nem minden szakértő kényes ennyire a hírnevére; vagy az a környezeti szűrője nem működik kifogástalanul. Elképesztő hibákkal terhelt szakvéleményt tett le az általam indított polgári perben igénybe vett építési igazságügyi szakértő a környezet "szakmai nyilvánossága" elé. Ez a szakvélemény abban a körben talán éppen azért minősült leírhatónak, mert a szakvélemény csak a benne lévő hibákkal együtt hasznos a szakmai nyilvánosságot jelentő környezet számára. Vagyis a szakértő nem magányosan, hanem szervezetten téved, a csoportérdek szolgálatában fejti ki a tevékenységét.
Másként értékeli a szakértőket és gyakorlatias szempontot vet fel a http://www.jogiforum.hu/forum/21/27722.1.0 jogásznak tűnő hozzászólója ugyanazon a fórumon. Szavaiból úgy tűnik, mintha egy percig sem lenne kétséges előtte egyes szakértők korruptsága. Szerinte "A megvehető szakértőket amúgy döntően arról lehet megismerni, hogy nem szakértői intézetekben dolgoznak, hanem magáncégek formájában, többnyire egyszemélyes, max kétszemélyes formációban. ... Ezeknek létérdeke megfelelni a kirendelő igényeinek, ha ... a kirendelő ... hivatal ... pontosan tudtukra adja, hogy milyen választ vár tőlük, irányított, sugalmazott kérdések formájában. Ha szépen befekszenek, akkor legközelebb is őket rendelik ki, és már ezért is érdekük befeküdni. ... Szerintem eleve nem lehetne megengedni, hogy egy iü szakértő úgy dolgozzon, hogy bármilyen formában érdekelt legyen a válaszok mikéntjében! Csakis állami intézetekben, fix fizetéssel! (És max. az intézet kapja a díjat, de abból maga a szakértő ne részesedhessen.) Nem véletlen, hogy a Transparency International szerint a hazai korrupció egyik kiemelkedő területe éppen a ... szakértés. Tisztességes kirendelő intézetet rendel ki, és nem konkrét személyt, hogy a látszatát is el lehessen kerülni a korrupciónak." (1 anyuka 2011.04.22. 23:02)
Csiza Csaba viszont egy károsult lehet, aki (2011.04.19. 22:08) ehhez a következőket teszi hozzá: "Az én ügyeimben ezidáig a GAZSÁGszolgáltatás kb. 20-25 bűnözője (bírók, ügyészek, rendőri vezetők, GAZSÁGügyi pszichológus "szakértők") követtek el bűncselekményeket. (bűnpártolás, hivatali visszaélés, hamis vád, hamis szakvélemény készítése) ... miért is nem jelentek fel mindenkit. ... Egyik oka az, hogy dolgoznom is kell járni, és emelett még a GAZSÁGszolgáltatás 20-25 bűnözőjével pereskedni, - na ehhez egy napnak legalább 50 órából kellene állnia, valamint ennyi szabadságom nincs is egy évben, a fizetetlen szabadságot meg nem engedhetem meg magamnak. A másik, és egyben a legfőbb ok pedig az, hogy teljesen értelmetlen feljelenteni triviálisan bűnöző bírót, hiszen bűnszervezetről van szó, ahol ... kéz kezet mos. Triviálisan bűnöző bíró ellen még elfogultsági kérelemnek sincs értelme, talán tudjátok, hogy miként működik az elfogultsági kérelem elbírálása. ... Erről dr. Kende Péter is ír, csak ő udvariasan hibáknak nevezi a bírók triviális bűncselekményeit. (ennek - hibának - kellett neveznie, hiszen a teljes nevükön ír róluk a könyveiben). De rövidesen elkezdek egy új, nagy volumenű weboldalt, amin eléggé tényszerűen le fogom írni az elmúlt öt év eseményeit, és egyesével, mind a 20-25 bűnözőről (bírók, ügyészek, rendőri vezetők, GAZSÁGügyi pszichológus "szakértők") be fogom BIZONYÍTANI, hogy a Btk-ban definiált bűncselekményeket elkövették. ... Természetesen ismerem a magyar Köztársaság Alkotmányának 57. § (2) bekezdését az ártatlanság vélelméről, de ez engem túlzottan nem hat meg, hiszen hazánk olyan messze van a jogállamtól, mint Makó Jeruzsálemtől."
Figyelmeztetnem kell a nyájas olvasót, hogy nem feltétlenül kell készpénznek vennünk a két internetes hozzászóló álláspontját és a szóhasználatát sem kell követendőnek gondolnunk. Amint a szakértők és az igazságszolgáltatás mundérját fentebb hivatalból védőkét sem. Nekünk nem kell sokat tépelődnünk azon, hogy kinek is lehet igaza, hiszen van egy konkrét esetünk, amelyet elemezhetünk. Tanulságos kép kerekedik ki előttünk, ha az "ügyben érdekelt építész" ellen indított polgári perben szereplő igazságügyi építész szakértő körülményeit és szakvéleményét összevetjük a fentiekkel, meg a tényekkel. Hozzászólás.
A kormánymegbízott tévesen tájékoztatja a miniszterelnök-helyettest
A levél állításával ellentétben a Szombathelyi Törvényszék az építési tervünk szabályszerűségét nem is vizsgálta. Ugyanis azt a tényt, hogy a Helyi Építési Szabályzat döntő jelentőségű bekezdését csak a második tárgyaláson említettük, keresetmódosításként értékelte és elutasította a tárgyalását. A Kúria ezt törvényes eljárásnak ismerte el és úgy fogalmazott, hogy nem volt elég határozott a keresetünk. Ebben igaza lehetett, mert a keresetünk lényegében csak új eljárás elrendelésére irányult azzal, hogy az új eljárásban majd megbeszéljük a szakmai részleteket. A Kúria elutasította az új eljárásra vonatkozó igényünket, mondván, hogy a másodfoknak joga van teljeskörűen dönteni. A keresetet úgy kellett volna megfogalmaznunk, hogy ha a bíróság nem rendel el új eljárást, akkor maga döntsön a terv szakmai értékeiről - ezt azonban elmulasztottuk. Vagyis elkövettünk egy jogi-pervezetési hibát, de ez nem jelenti azt, hogy a tervünk építési engedélyre alkalmatlan volt. A kormánymegbízott tévesen keverte össze ezt a két fogalmat. A jogi csűrés-csavarás lehetőséget adott nekik az elutasításra, de ez nem menti a Kormányhivatali építészeit, akik egy jó terv megvalósítását akadályozták meg. A tervünk hibátlan volt, amit a Kormányhivatal emberei szakmailag tévesen ítéltek meg (mert a HÉSz vonatkozó bekezdését nem vették figyelembe), a bíróságok pedig nem foglalkoztak a tervünk építész-szakmai értékelésével. Azaz a hivatalok rendkívül eredményesek akkor, amikor egy kifogástalan építési terv megvalósítását kell megakadályozniuk.
Nem ez a helyzet, amikor egy engedély nélkül építkezővel szemben kellene alkalmazni a törvény rendelkezéseit. A Kormányhivatal az elmúlt két évben mindössze azt érte el, hogy az egyszer már kiszabott bírságot eltörölte. Ha letelik az intézkedésre nyitva álló idő, akkor az engedély nélkül építkező jót röhög azokon, akik szabályos tervezési eljárásban szeretnének boldogulni.
Az ügyfélbarát eljárásról nekem más elképzeléseim vannak, mint a kormánymegbízott úrnak. Egy őrségi szálláshely működtetéséhez nem szükséges; ezért nem is baráti gesztus a felesleges hatósági zaklatás. Jó példa a Kormányhivatal "ügyfélbarátságára" a Katasztrófavédelem ellenőrzése, amit a kormánymegbízott úr nem is említ. Ismételt zaklatásuk eredménye néhány hazug és önellentmondó irat, meg vagy kétszázezer forint költség, több heti jogszabály-elemzés és fűvel-fával való tárgyalás. Az ügy azzal a végkövetkeztetéssel jár, hogy a Kormányhivatal velem kapcsolatba került embereinek fogalma sincs azokról a jogszabályokról, amelyek a munkájukat szabályozzák. Jellemző a sárvári katvéd eljárása: ők 11 ellenőrzési szempontot jelöltek meg. Miután mindegyiken megbuktam (nem volt poroltó a falon, nem voltam hajlandó szakvéleményt beszerezni, stb.) adtak egy papírt arról, hogy nem tapasztaltak hibát. De azt nem írták meg, hogy akkor miért volt a fél évig tartó vegzatúra. Pedig előbb-utóbb el kell ismerniük (vagy majd a bíróság mondja ki) az eljárásuk alapvetően elhibázott voltát. Az okozott kárt - természetesen - nem akarják megtéríteni, amivel rákényszerítenek a pereskedésre.
A hatóságok jogszabály-értelmezésének eltérő voltát is jól mutatja a fenti irat. Amíg az Állategészségügyi Hivatal megállapította, hogy falusi szálláshely esetében kizárt az ellenőrzése (azaz a törvény erejénél fogva "nem működik közre"); addig a Népegészségügy ezt nem vette észre.
Hozzátehetem: a Népegészségügy szerint adhatok reggelit; az Állategészségügy szerint ehhez külön jegyzői engedélyre van szükségem. Utána kellene járnom, hogy mi az igazság, mert az eddigiek alapján egy szavukat sem hihetem el. Ez az utánanézés azonban egyáltalán nem egyszerű, mert sem a hatóságok, sem az ügyvédek nem ismerik igazán a helyzetet, a jogszabályok pedig többféleképpen is értelmezhetőek. Addig felfüggesztem a reggeli adását, az őrségi szolgáltatásfejlesztés nagyobb dicsőségére.
Laurent Louis belga képviselő álláspontja
A világsajtót bejárta Laurent Louis belga képviselő leleplező beszéde, amelyből egy részletet idézek: "A rendszer leleplezése a kötelességem, és büszke vagyok erre. Hogy őszinte legyek..., és most bocsánatot kérek a nyerseségem miatt, de azt mondom: b...a meg mindenki, az úgynevezett jótét lelkek mind a baloldaliak, mind a jobboldaliak, vagy a középen állók, akik most korrupt hatalmaink talpát nyalják, és akik örömmel fognak engem nevetség tárgyává tenni. Azt mondom, hogy b...a meg mindenki, azok a vezetők, akik úgy játszanak a bombákkal, mint a gyerekek a játszótéren! Azt mondom, b...tok meg ti is, amikor úgy tesztek, mintha demokraták lennétek, miközben semmivel sem vagytok különbek a legutolsó bűnözőknél. ... Végezetül pedig a legmélységesebben megvetem azokat, akik azt hiszik, hogy ők a világ királyai, és akik a törvényeket diktálják, mert ÉN a jó oldalon állok, az igazság oldalán, a minden áron való zabrálás ártatlan áldozatainak oldalán." Ez a derék belga képviselő a Maliba indított újragyarmatosító hadakról beszélt, de nekem valahogy ismerősnek és hazainak tűnik az álláspontja. Hozzászólás.
Egy tévedésre alapozott "közérdekű" bejelentés
Ritkán adódik alkalom arra, hogy a közérdekűként kezelt, de a köz érdekével szembemenő hazug bejelentéseket megismerje, s a hozzájuk kapcsolódó hatósági ügyintézés folyamatatát figyelemmel kísérje a nagyérdemű közönség. Ez az eset most kivételes alkalmat kínál az eljárás szemügyre vételére. Sajnos, az elénk táruló látvány a legkevésbé sem szívderítő. Ha stílszerűen akarunk fogalmazni, akkor inkább a katasztrofális jelzőt kell használnunk helyette. Ugyanis az derül ki, hogy nem csak a bejelentő ugatja a vonatkozó jogszabályokat, de a hatóságok sem adják sok tanújelét a magas szintű szakértelmüknek.
A fenti bejelentést az "ügyben érintett építész" írhatta a körmendi katasztrófavédelemnek. Mivel a bejelentésnek csak az anonimizált változatával rendelkezem, ezért nem lehetünk bizonyosak a bejelentő személyét illetően. Találgatásra lehetőséget adó körülmény, hogy a bejelentést Körmenden írták (azaz a rosszakaróm hasonlóképpen körmendi lehet, amint az "ügyben érintett építész" is). A bejelentés sajátossága, hogy ugyanúgy összetéveszti a falusi szállást a kereskedelmi szálláshelyekkel, mint azt az "ügyben érintett építész" is tette a kudarcba fulladt tervezési eljárás során. Bár menet közben többször felvilágosítottuk e derék építészt a tévedéséről (azaz, hogy egy falusi szállást nem lehet összetéveszteni a kereskedelmi szállásokkal), de valamilyen oknál fogva mégis makacsul ragaszkodik a téveszméjéhez.
S a bejelentésnek nem ez az egyetlen gyöngéje. Az "ügyben érintett építész" felületesen olvasta el az általa hivatkozott rendeletet s elkerülhette a figyelmét, hogy az említett 7. paragrafus nem vonatkozik az egyéb szálláshelyekre. Ez azért fontos a mi esetünkben, mert a falusi szálláshely is az egyéb szálláshelyek közé tartozik. Azaz pusztán a bejelentés és a benne említett jogszabály figyelmes elolvasása elegendő lehetne annak megállapítására, hogy a kért ellenőrzés jogalap nélküli. Amilyen balfácán volt az "ügyben érintett építész" a tervezés során; pontosan akkora seggfejnek bizonyult a bejelentés írója is. Amin persze nem is nagyon csodálkozhatnánk, ha kiderülne, hogy ugyanarról a személyről van szó.
A bejelentésben hivatkozott és félreértett jogszabály itt olvasható: http://www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0900239.KOR Hozzászólás.
A körmendi katvéd ellenőrzi a szálláshelyet, amiből az ellenőrzés végére családi ház lesz
A kérdés inkább az, hogy miért nem tűnt fel ez a megalapozatlanság a körmendi katasztrófavédelem illetékeseinek. Ők ugyanis a hibát nem vették észre, hanem vakon követték a bejelentő bosszúvágy szülte javaslatait. Amikor a magyarázatot keressük e nyilvánvaló anomáliára, akkor nem sok választási lehetőségünk van.
Egyrészt a nyájas olvasó emlékezhet arra, hogy az "ügyben érintett építész" által - alaptalanul, a szerződésben meghatározott tervezői díj felett - követelt összegekből kapott volna egy általam nem ismert tűzvédelmi szakértő is. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a katasztrófavédelem környékén legalább egy embernek csalódást okozhattam a jogtalan követelés teljesítésének megtagadásával. Ez megkönnyíthette számára a bejelentésből sugárzó elvakult bosszúvágy kiszolgálását.
Másrészt feltételezhetjük, hogy a katasztrófálisok sem ismerik eléggé a falusi szálláshely és a kereskedelmi szálláshely közötti különbséget. Amivel szemben azt vethetné fel bárki, hogy írni-olvasni tudó értelmes és becsületes emberek számára ez nem jelenthet nagy akadályt. Hiszen a jogszabályok magyarul vannak írva, s azokat elolvasván a szükséges ismeretek birtokába juthat bárki. Különösen akkor könnyű szert tenni a kellő ismeretekre, ha a két szállástípus különbségére ismételten fel is hívtuk a figyelmet a beadványainkban. A jelen helyzetben aligha tehetünk mást: szomorúan szét kell tárnunk a kezünket, mint aki egy áthághatatlan, megmagyarázhatatlan akadály elé érkezett. Azt mondhatná ez alkalomból egy narrátor, hogy amennyiben a kiinduló feltevésben írni-olvasni tudó értelmes és becsületes emberek szerepelnek hatósági emberként, akkor tessék szépen felébredni, mert ez egy másik világ. Itt még a rendületlenül továbbélő önkényuralmi reflexek működnek; ahol nem a haza építésén dolgozó állampolgár segítését; hanem a megzsarolását, ugráltatását és a véle való packázást tekintik természetes kötelességüknek a hatóságok. Tanult barátaim hiába próbálták velem elfogadtatni, hogy a rosszul fizetett és ostoba hatósági ügyintézők jellemzője az irígység, akik a vállalkozókat nem becsülik többnek megbüntetendő, megfejendő és ugráltatandó célpontoknál. Ezt az érvelést persze nem fogadhattam el, már csak azért sem, mert nem vagyok vállalkozó, csupán egy kisnyugdíjas. Amire azonban legyintettek, mondván, hogy ez nem számít; ha mégis vállalkozónak tekintenek s ennek megfelelően járnak el velem szemben.
Harmadrészt az is nyilvánvaló, hogy e derék hatósági embereknek nincs idejük minden jogszabályi finomságra odafigyelni. A rutin alapján járnak el, s ilyen rutin csak a kereskedelmi szálláshelyek esetében alakulhatott ki (hiszen a falusi szálláshelyek - szálláshelyként történő - ellenőrzése jogszabályi kizáró ok miatt nem tartozhat a munkájukhoz). Amiből az következik, hogy nálam is keresik a falon a poroltót, s ha nincs (már pedig nincs és nem is lesz), akkor a büntetés mértékén kezdenek el töprengeni. Tulajdonképpen nem is kell sokat töprengeniük, mert kötelező büntetési tételek szerepelnek a (kereskedelmi) szálláshelyekre vonatkozó jogszabályokban. A büntetések egy része olyan, hogy azonnal ki kell szabni őket; más "hiányosságok" esetében határidőt szabnak meg, s azt követően ellenőrzik a teljesítést. E magyarázatnak (miszerint a túlterhelt hatósági embereknek nincs ideje odafigyelni a jogszabályokra) azt vethetné ellen egy narrátor, hogy azért van sok munkájuk, mert a hasonló alaptalan bejelentéseket is kivizsgálják. Hasznosabb lenne előbb megérteni a feladatot, s csak azt követően csinálni valamit. Ezt a szempontot azonban - hiába ajánlottuk nekik az első pillanattól kezdve - a jelek szerint egy átlagos hatósági ügyintézőnek nem könnyű elfogadnia.
A körmendi katvéd emberei első ízben telefonon jelentkeztek. Kérdezték, hogy van-e kereskedelmi szálláshely a portámon, amire az igazságnak megfelelően azt feleltem, hogy nincs. A hatóság azonban ellentmondást nem tűrő magabiztossággal azt mondta, hogy ha pénzt fogadok el a szállásért, akkor ez egy kereskedelmi szálláshely. Mintha a kereskedelmi szálláshelyeket felsoroló kereskedelmi törvény nem is létezne; s a falusi szálláshelyeket szabályozó 239/2009-es kormányrendeletet nem magyarul írták volna.
Egy levélben készítettek fel az ellenőrzés szempontjaira; megemlítve a poroltót és hogy egy közérdekű bejelentés miatt ellenőríznek. Amikor személyesen is megtisztelték a portámat, szemmel láthatóan meglepte őket az érvelésünk, miszerint a munkájukat meghatározó Országos Tűzvédelmi Szabályzatnak csak a legalább 20 ággyal üzemelő szálláshelyek fontosak (az én 16 ágyam nem számít szálláshelynek).
Mi abban reménykedtünk, hogy ezek után megállapítják a bejelentés megalapozatlanságát, de nem így történt. Kijelentették, hogy akkor magánszemélyként és családi házként fognak ellenőrízni. Nem gondoltak arra, hogy így az ellenőrzés okafogyottá vált, hiszen a bejelentés nem családi ház ellen irányult. Felszólítottak, hogy adjak elő három szakvéleményt, amit állításuk szerint a családi házaknak is kötelezően be kell szerezniük. Az egyik a kémény műszaki állapotáról (ezt a kitűzött határidőre elküldtük nekik), a másik a villamos berendezések szabványosságának ellenőrzéséről (az OTSZ 212. paragrafusa szerint erre nincs jogalap - mert a biztosítékaim csak 25 amperesek), a harmadik meg a villámhárítóról szólt volna. A legaranyosabb szakvéleménynek ez utóbbi ígérkezett. Az ugyanis - lévén a házam villámhárító nélküli - csak azt tartalmazhatta volna, hogy azért nincs villámhárítóm, mert nincs rá szükség. A hatósági emberek szerint ezt a szakvéleményt 4-6 évenként be kell majd szereznem. Amikor elolvastam az OTSZ vonatkozó 228. paragrafusát, az is kiderült, hogy a fiúk villámhárító ügyben is átejtettek, mert csak a létező villámhárítót kell ellenőrízni. Kérdésemre, hogy a falu más családi házai esetében miért nincs szükség ilyesmire, azt a különös választ adták, hogy szükség lenne rá, csak nincs idejük ellenőrízni. A kötelezésről hivatalos iratot is állítottak ki. Az ellenőrzés alapján az az álláspontom alakult ki, hogy a fiúknak vagy fogalmuk sincs a szakterületről, vagy át akarnak ejteni.
Az ellenőrzés és a szakvélemények a járulékos kiadásokkal egyetemben eddig kb 250 000 Ft. költséget jelentettek, amit persze az ügyek lezárásakor a hunyó fog állni. Bevallom, nem tudok minden fenntartás nélkül hinni és örülni ezeknek a derék, tiszta tekintetű, egyenruhás fiatalembereknek. Annál is inkább. mert időközben kiderült, hogy nem kötelező mindegyik dokumentum beszerzése minden családi ház esetében. Például az elektromos berendezések és a villámhárító állapotáról csak azokban a családi házakban kell szakvéleményt beszerezni, amelyeknek 36 ampernél erősebb biztosítékokkal védett áramkörei vannak.
Javasoltak is egy szakembert, aki ezeket a vizsgálatokat el fogja nálam végezni s aki erről bizonylatot állíthat ki. Róla azt rebesgette az ellenőrízhetetlen fáma, hogy a hasonló szakvéleményeket csak tőle fogadja el a körmendi katvéd. A szakember ki is jött hozzám s közölte, hogy 45 ezer forint ellenében csinál nekem ilyet. Elmondta, hogy jó kapcsolata van a katasztrofálisokkal (azt azonban nem említette, hogy a 45 ezer forintomat megosztja-e majd velük, ezért ezt nem feltételezhetem). A vizsgálatokról meg azt közölte, hogy ezeket nem szokták kérni családi házak esetében. Kértem, hogy a szakvéleményében tisztázza a jogi alapokat és csak akkor végezze el az ellenőrzést, ha családi ház esetében is kötelező az elvégzésük. Amiből az lett, hogy küldött egy hazug szakvéleményt (pl. azt állította benne, hogy hat évenként meg kell ismételni ezeket az ellenőrzéseket), a jogi alapokat pedig arra hivatkozva nem írta le, hogy ő nem jogász. A hibás szakvéleményt visszaküldtem neki, kérve a hibák kijavítását. A szakértő a javításra nem mutatott hajlandóságot, csak egy fizetési meghagyást küldetett egy közjegyzővel. A fizetési meghagyás ellen ellentmondással éltem - azaz feltehetően lesz egy új perünk, ami belekerül néhány százezer forintba és néhány évbe.
Időközben a körmendiek határozatát megfellebbeztük. A fellebezést a megyei katvéd részben elfogadván, megsemmisítette a körmendiek eljárását és kötelezvényét, egyúttal a sárvári katvédet jelölte ki az új eljárás lefolytatására. Hozzászólás.
A Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság új eljárást rendel el, amit a sárvári katvéd folytat le
A Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság végzésben állapított meg két eljárási hiányosságot. Egyrészt leírta, hogy a körmendiek eljárásában sérült a tájékoztatáshoz való jog (kifogásunk szerint nem határozták meg pontosan azt a jogszabályt, ami alapján az ellenőrzést lefolytatták). Másrészt sérült a megalapozott döntés elve (amivel messzemenően egyetértünk). A megye új eljárást rendelt el, megemlítve a következőket: "A magánszemélyeknek meg kell ismerniük és meg kell tartaniuk, illetőleg meg kell tartatniuk ... a tulajdonukban, használatukban levő épületek ... használatára ... vonatkozó tűzmegelőzési szabályokat." Mivel a végzésben szálláshelyről nem esik szó, ebből egyrészt arra lehet következtetni, hogy a katvéd eljárása jogalap nélkül maradt (hiszen a bejelentés szálláshelyre vonatkozott); másrészt arra is, hogy lényegében nincs mit ellenőrízni (mert a cserépkályha és a gáztűzhely kezelését nagyjából ismerem).
Az új eljárás lefolytatására kijelölt sárvári katvéd azonban másképp gondolhatja a dolgot, mert a jelek szerint nem magánszemélyként (családi házként), hanem létesítményként (szálláshelyként?) kíván ellenőrízni. Az általuk küldött alábbi végzésben szó sem esik a bejelentésről, helyette a tűzvédelmi jogszabályok betartásának ellenőrzését nevezi meg indokként:
A sárvári katvéd levelének első oldala az ellenőrzendők felsorolásával
Érdekes vonása a sárvári végzésnek, hogy a megyei katvéd nem rendelt el átfogó ellenőrzést, sőt a szálláshelyként való ellenőrzésről sem beszélt a végzésében. A sárvári katvéd ezzel szemben átfogó és szálláshelyekre jellemző ellenőrzéseket irányozott elő. Az általuk előírt 11 ellenőrzés közül az esetemben egyik sem indokolt. A 9. helyen említett kéményfelülvizsgálati dokumentumot már határidőre elküldtem a körmendieknek, a többinek pedig nincs jogalapja sem a max. 16 ágyas falusi szállás, sem családi ház esetében. A végzésben oly sokszor emlegetett, de a hatóság által nem eléggé ismert OTSZ ugyanis így határozza meg a szállásépület fogalmát a 7. paragrafus 27. bekezdésében: "Szállásépület: kizárólag vagy részben, egy időben legalább 20 ember elhelyezését biztosító, bérbe vételre felkínált bútorozott szobákat vagy lakásokat tartalmazó létesítmény." Ezt a jogszabályt itt ellenőrízheti a nyájas olvasó: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1100028.BM .
Felmerül a kérdés, hogy miért rendelt el átfogó ellenőrzést a sárvári katvéd, ha erre nem lett felszólítva és egyébként sincs rá semmi oka és jogalapja? Újfent az a helyzet, mint a körmendiek esetében is volt: szerepet játszhat a személyes bosszú, az építési és a kapcsolódó szakterületen elérhető maffiaszerű különbevételek védelme példa statuálása által, az állampolgár megvetése, a jogszabályok nem ismerete, az időhiány, a személyes alkalmatlanság, a szervezetlenség és más ok is. Ezek közül adatok hiányában nem tudom kiválasztani az aktuálisan érvényes választ.
Kíváncsian várjuk a sárváriak helyszíni ellenőrzését. A végzésben közölt időpont a jogi képviselőmnek nem felel meg, ezért új időpontot kértünk. Arra az új időpontra (amelyet ugyanitt közzé fogok tenni) szeretettel várom a jogállam működését ellenőrízni kívánó Vas- és Zala-megyei szállásadókat. Addig is az alábbi levelet írtuk a sárvári katvédnek:
Sárvári Katasztrófavédelmi Kirendeltség
9600 Sárvár
Batthyány u. 65.
e-mail: sarvar.kk@katved.gov.hu;
Hivszám:18.2/309/2/2013/ELLS
Kelt: Budapest, 2013. július 24.
Tisztelt Hatóság!
Hétfői napon történt telefonos egyeztetésünk írásbeli megerősítéseként ügyfelem Varga Géza (Velemér, Fő utca 7.) megbízásából jogi képviselőként az alábbi nyilatkozatot teszem:
Ügyfelem a mai napon kapta kézhez a tárgyban hivatkozott számú helyszíni szemle időpontját és ellenőrzési szempontrendszerét kitűző végzésüket.
A végzésben megfogalmazott „átfogó” tűzvédelmi hatósági ellenőrzés ellen határozottan kifogást emelünk.
Ügyfelem egyrészt azt kifogásolja, hogy a hatóság az ellenőrzés indokát nem határozza meg következetesen; másrészt azt, hogy (kereskedelmi) szálláshelyként kívánják ellenőrizni, holott nem az. Nem vitatjuk, hogy a hatóságnak általában joga és kötelessége az ellenőrzés (ezzel messzemenően egyetértünk és ezt nem is kívánjuk akadályozni); azonban úgy gondoljuk, hogy a hatáskör és illetékesség vizsgálata a közérdekű bejelentések tekintetében is elsődleges vizsgálati szempont. Vagyis, ha a bejelentő ellenőrzést kér, akkor annak anyagi jogi jogalapját még az ellenőrzés elrendelése előtt tisztázni szükséges.
A Körmendi Katasztrófavédelmi Kirendeltség 2013. március 26-án kelt levelében még így határozta meg az ellenőrzés indokát: „bejelentésre, kivizsgálás kérésére az üzemeltetése alá tartozó Cserépmadár szállás és Csinyálóház (9946 Velemér, Fő utca 7.) létesítményben … tűzvédelmi hatósági célellenőrzést tartok”. Ez a célkitűzés eleve hibás volt, mert az OTSZ szerint a fent említett falusi szállás a Katasztrófavédelem számára nem számít szálláshelynek, ugyanis nincs benne 20 ágy. Azaz a fenti címen az ellenőrzés szempontjából nincs szálláshely és nincs létesítmény, csak egy családi ház. Ezért azok az ellenőrzési szempontok, amelyeket a Körmendi Katasztrófavédelem a kereskedelmi szálláshelyeken szokásos ellenőrzések mintájára kitűzött, eleve indokolatlanok voltak. Amennyiben a Körmendi Katasztrófavédelem megkeresi az őriszentpéteri jegyzőt és tisztázza, hogy a falusi magánszálláson csak 16 ágy van, akkor – a vonatkozó OTSZ-paragrafussal összevetve – nyilvánvalóvá vált volna, hogy a bejelentés megalapozatlan és a kitűzött ellenőrzésnek nincs jogszabályi alapja. Mivel a Körmendi Katasztrófavédelem ezeket előzetesen nem vizsgálta, az ügyfelemnek jelentős kára keletkezett.
A Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság új eljárást elrendelő végzésének is csak az a közérdekű bejelentés lehet a jogi alapja, mint ami a Körmendi Katasztrófavédelmi Kirendeltség ellenőrzésének is az alapjául szolgált (ebben az ügyben rendelt el új eljárást).
2013. július 23-án a Körmendi Katasztrófavédelmi Kirendeltség által megküldött anonimizált bejelentés tartalmát időközben megismerhettük.
A megismert beadvány tartalma alapján leszögezhető, hogy a bejelentő a vizsgálatot a falusi szálláshely tekintetében kéri. Egyértelműen nevesíti, hogy a 7.§ (1) bekezdés c) pontjára alapítva kéri az ellenőrzést. A hivatkozott § alapján tételesen sorolja, hogy mire kéri az ellenőrzést. De ezek a felsorolások a jelen ügyben a korábban már többször kifejtett álláspontunk miatt nem relevánsak. A falusi szálláshelyek engedélyezési eljárásaiban a katasztrófavédelmi hatóságok nem szakhatóságok, így a működési engedély és a jogszabály erre az egyéb szálláshely kategóriára nem írja elő a bejelentő által elvárt feltételeket.
A beadvány tartalmára tekintettel aggályos az az álláspont is, hogy az irat tartalma minek minősül. Megítélésünk szerint a 2004. évi XXIX. 141.§ „közérdekű bejelentés” illetve a „panasz” definíciójának kétséges a megfelelősége.
Amennyiben ezekbe a kategóriákba nem fér bele a beadvány, akkor először a kérelem tárgyát, az ügyfél pozícióját (ellenérdekű ügyfél) kell meghatározni, az eljárás illetékével vagy díjával együtt. Lényeges, hogy kérelemre vagy hivatalból indul az eljárás, mert az eljárási költségek másként viselődnek. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázása az alapos és jogszerű döntés megszületéséhez elengedhetetlen.
Amennyiben a bejelentés alaptalannak bizonyul, akkor a további eljárás folytatása és a költségek növelése indokolatlan.
Tekintettel arra, hogy ügyfelemnek már eddig is jelentős hátránya származott az alaptalan bejelentés és a hozzá kapcsolódó hatósági intézkedésekből a felmerült kárainak megtérítésére igényt tart, és a későbbiekben a szükséges jogi lépéseket meg kívánja tenni.
Kérjük ezért az eljáró Sárvári Katasztrófavédelmi Kirendeltséget, hogy az értesítő végzésében foglaltakat felülvizsgálni szíveskedjenek, mert az abban foglalt ellenőrzési kör: „a tűzvédelmi jogszabályokban foglalt rendelkezések betartása” megjelölés mind az elbírálásra váró beadvány, mind a Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság álláspontján túlterjeszkedik.
Kérjük egyértelműen meghatározni az ellenőrzés célját és indokát.
A másodfokú hatóság 449-2/2013/HAT. számú végzése nem rendelkezik arról, hogy korábbi eljárási cselekményt meg kell ismételni; és nem rendelkezik arról sem, hogy átfogó ellenőrzést kell az ingatlanon tartani. Az előzményes iratok áttanulmányozása, az abban kifejtett ügyféli álláspont hozzásegíti a kijelölt hatóságot ahhoz, hogy eldönthesse, hogy valóban indokolt-e és jogszerű-e a megismételt eljárásban a megismételt helyszíni szemle; kiemelt figyelemmel arra is, hogy ügyfelem a megszabott határidőre elkészítette és benyújtotta a kémény-felülvizsgálatot. A további szakvélemények elkészítése az OTSZ szerint szükségtelen, ugyanis az épületekben 32A-nál nagyobb biztosítékkal ellátott áramkörök nem találhatók (OTSZ 212.§). A szálláshelyekre szabott ellenőrzéseket azért tartjuk indokolatlannak, mert az ügyfelem nem működtet a Katasztrófavédelem számára is szálláshelynek minősülő létesítményt. A magánszemélyekre vonatkozó szabályok ellenőrzése pedig azért lehet indokolatlan, mert ismereteink szerint a közérdekű bejelentés nem magánszemély ellen irányult.
A helyszíni ellenőrzést végző körmendi kollégáik a jegyzőkönyvben élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető helyzetet nem dokumentáltak.
Kérjük Önöket, hogy amennyiben a helyszíni szemle megtartásához a turistaszezon csúcsán is ragaszkodnak, azzal az elhatározással tegyék, hogy az ebből fakadó, ügyfelet és a pihenni vágyó vendégeit terhelő többlet terhek és költségek megtérítéséhez ügyfelem ragaszkodik. Ezért kérjük, hogy a tűzvédelmi hatósági eljárásban felmerült ügyféli költségeket az ügyet lezáró érdemi döntésben a Ket. 153.§ alapján megállapítani szíveskedjenek. Az eddig felmerült kiadásokat elektronikus üzenet mellékleteként csatoltan megküldjük.
Kérjük, hogy a rendelkezésre álló iratokból állapítsa meg a Katasztrófavédelem, miszerint a (közérdekű) bejelentés megalapozatlan volt.
Jelezni szeretnénk továbbá, hogy a végzésünkben megadott 2013. 07.31-i időpont a jogi képviselő szabadsága miatt nem megfelelő, és a Budapest távolságára tekintettel korai.
Kérjük ezért, hogy az időpontot 2013. augusztus 5-e (hétfő) 11 órára módosítani szíveskedjenek.
Tisztelettel: Hozzászólás.
A jogállam ökle
Mint azt fentebb már érintettük, egy egyelőre névtelen bejelentő arról értesítette a Fatoszt, a Népegészségügyet, az Állat- és Élelmiszerbiztonsági hatóságot valamint a Katasztrófavédelmet, hogy a szálláshelyemet nem a törvényeknek megfelelően üzemeltetem. A bejelentő szállodaként javasolta ellenőrízni a falusi szálláshelyemet (vagyis ugyanazzal a hibás szakmai alappal közelített a kérdéshez, mint az ügyben érintett építész és az első fokú építési hatóság). A három bejelentés három ellenőrzést és egy kötelezést eredményezett. További kötelezések és persze a nyomukban kibontakozó perek várhatók.
Az események zajlása közben kaptam az alábbi hírt a neten:
Bezáratná a Magyarok Házát a katasztrófavédelem, mondván, veszélyes az az épület, ami egészen a mai napig megfelelt a követelményeknek. Az ürügy: az épület adott volna otthont az ujgur fiatalok világkongresszusának, amit ma felszámolt a hatóság. Május 30-31-én és június 1-jén Budapesten ülésezik az Ujgur Világkongresszus Ifjúsági Tagozata, azon ujgur nép küldöttségeinek megbeszélése, amelyik a magyarok egyik legközvetlenebb rokona a világban. Akár kínai parancsra, akár nem, az ujgurok vezetőjét, Ümit Amitot ma délután a rendőrök a budafoki úti kapitányság fogdájára szállították, mondván, a papírjai nincsenek rendben. A diplomáciai szabályokra fittyet hányva tették ezt, utána kvázi bezáratták az ujgurok szálláshelyét, tűzvédelmi hiányosságokra hivatkozva. Mindezek után a Magyarok Házában (itt lenne a háromnapos kongresszus is) akarta a Magyarok Világszövetsége elszállásolni a fedél nélkülivé vált külföldi, a magyarokkal rokon vendégeket. Itt bombariadóra hivatkozva bezáratták az épületet és mindenkit kitessékeltek az utcára. A jelenetek kísértetiesen hasonlóak a Dalai Láma budapesti látogatásán történtekhez, csakhogy a tibetiekkel ellentétben az ujgurok még igen közeli rokonaink is, akiket bizonyos okok miatt ezek szerint nem testvéri vendégszeretettel, hanem ittlétük ellehetetlenítésével köteles fogadni a hatalom. Ümit Amitot pár óra fogvatartás után kiutasították az országból, az ujgur küldöttség pedig első felháborodásában el is hagyta Magyarországot. A katasztrófavédők jelenleg is a Magyarok Házában vannak, az épületet -mondvacsinált okokra hivatkozva- be akarják záratni. Hozzászólás.
Nagytakarítás következik?
A kormány további változásokat tervez bevezetni a közigazgatásban 2015-től - hangsúlyozta Lázár János, hozzátéve, hogy a legfontosabbnak a szemléletbeli változást tartja. Annak szeretnének egyszer és mindenkorra véget vetni - ez személyes politikai programja is -, hogy Magyarországon egy uralkodó állam működjön - mondta. Minden adófizetőnek azt kell éreznie, hogy a magyar állam mindent megtesz az érdekében, a közigazgatás érte és nem ellene van - fűzte hozzá.
Lázár János úgy fogalmazott: "ez szolgáltató állam funkció lesz, békén hagyja az embereket és feleslegesen nem zaklatja, feleslegesen nem bírságolja, hagyja őket élni, nem szabályozza az életüket minden percben, viszont minden ügyüket segít megoldani". Szerinte ettől még nagyon messzire járunk, "először a fejekben kell rendet tenni", ezért fontos, hogy a kormányhivatalokban és a járási hivatalokban dolgozók megtanulják azt az alapszabályt, hogy az ügyfél az első és az ügyfélnek mindig igaza van. Beszélt a kormány terveiről, mely szerint megindítják az Államreform 2-t, amelynek az a lényege, hogy egy kulturális váltás történjen meg, mert "az állam nem uralkodhat az emberek felett, hanem szolgálni kell, egy szolgáltató államot kell felépíteni".
A változások részeként említette, hogy a területi közigazgatást, kormányhivatalokat, járási hivatalokat még erősebbé, professzionálisabbá teszik. Az a meggyőződésük, hogy a kormányhivatali struktúra bevált, a szakigazgatási szerveknek és a kormányhivataloknak, illetve a járási hivataloknak az integrációja nagy lehetőséget tartogat - hangsúlyozta. Lázár János azt mondta, hogy azok az országok, amelyek Magyarországnál sikeresebbek, részben azért sikeresebbek, mert az állam jobban van megszervezve.
Hatékonyabb, erősebben foglalkozik az ügyfelekkel, szolgáltató típusú, ugyanakkor sokkal modernebb, gyorsabb és felesleges dolgokra nem költi az adófizetők pénzét - sorolta az érveket. Ennek érdekében szeretnék megváltoztatni az állam gépezetét, az állam működését, hogy az ország versenyképessége javuljon. Ismertette, hogy a változásnak az első tartópillére az, hogy "a bürokrácia, a túlszabályozottság, a hülye jogszabályok minél hamarabb szűnjenek meg, vagy legalábbis kevesebb legyen belőlük".
A korábban a Belügyminisztériumban dolgozó 38 építésüggyel foglalkozó hivatalnok és külsős munkatársból 35-öt elbocsátottak szeptember 1-jei hatállyal – értesült a Tervlap.hu az érintettektől. Az elbocsátottak között van Magyar Mária, dr. Bedő Katalin főosztályvezető, Soltész Ilona főosztályvezető-helyettes.
Az Ecseri-piacon a tervezett új épületbe vásárolt Rumba-fotelek egyikének háta az évekig tartó felújítás után; az Őrség vendégeinek kényelmes őrségi szállás dukál
A korabeli forrásokban (például Priszkosz rétor művében) fennmaradt Onogesius név "Hun Győző" értelmű. A forrásokban a hun hadsereg fővezérének neveként szerepel, de a név magyar értelme világossá teszi, hogy nem személynévvel, hanem méltóságnévvel állunk szemben. A hun hadvezérnek az volt a feladata, hogy győzzön, ezért ő volt a hun győző. Amit aztán a latin és görög kortársak a saját fogalmaik szerint értelmeztek és a szokásaiknak megfelelően rögzítettek. Ha ebből a reánk maradt Onogesius névből vissza akarunk következtetni a korabeli hun (azaz magyar) szavakra, akkor a hun győző szavaknál maradhatunk. Természetes, hogy ezeket csak a mai alakjukban tudjuk rekonstruálni és megérteni. A nyelvészek talán hozzátehetnének még valamit, de a számukra ezt a feladatot tiltja a finnugrista párthűség (mert az a kiinduló feltételezés is eleve tudománytalan és tilos a számukra, hogy egy hun szót magyarhoz hasonlítsanak). Azaz a nyelvészet semmivel sem korrektebb, mint az építési engedélyezés.
Azonban - amint azt tudjuk - a név az egy ómen, s ez a hun vezér esetében is igaz lehetett; hiszen rengeteg hadjáratban vitte sikerre a hun seregeket.
A mi építési engedélyeztetési kálváriánkban ez a győzelem nem ilyen egyértelmű, de a reményre azért okunk lehet. Bizonyosra vehetjük persze, hogy a mindenféle rendű és rangú hatóságok és bíróságok egyike sem akar és nem is fog nekünk igazat adni sohasem. Szemrebbenés nélkül hazudnak és mellébeszélnek majd, amint eddig is. Nem olyan fából faragták őket, nem olyan szelekció eredményeképpen jutotta a pozíciókjukba, hogy ne erre lehessen számítani. A szép hazánkat kirabló mindenkori hatalmaknak a leggörényebb hazaárulókra volt és van szüksége; ezért ezeknek mindig helyzeti előnyük volt, amikor előre kellett lépni a ranglétrán. Ennek köszönhetően érvényesül a "Holló a hollónak nem vájja ki a szemét" elv a mi eljárásunkban is. Van persze egy reménysugarunk, mert az mindig van. Ezek nem csak szemetek, hanem ostobák és felületesek is. Ráadásul a számukra egyre inkább kiterebélyesedő feladat is közelít a számukra megoldhatatlanhoz. Puszta pofátlansággal nem tudják majd sikerre vinni, pusztán erőből nem lehet majd megválaszolni azokat a kérdéseket, amelyek egyre inkább az előtérbe fognak kerülni.
A mai napon egy apró győzelmet értünk el: elkészült a tucatnyi felújítandó Rumba-fotelek közül az első pár. Folyamatosan dolgozunk a többin is. A tárolótereink lassan túlcsordulnak a felújított szekrények és asztalok miatt.
Az Ecseri-piacon a tervezett új szállásépületbe vásárolt Rumba-fotelek egyikének eleje az évekig tartó felújítás után; hogy az új őrségi szállás vendégei örömmel gondoljanak vissza az Onogesius udvarban töltött szép napokra
Ajánlott őrségi szállás
Amennyiben támogatni kívánja a makacs kitartásomat, amely az Őrség és az őrségi szálláshelyek fejlesztése terén vezérel, azt a legkönnyebben úgy teheti meg, ha a megejtően kedves veleméri Cserépmadár szálláson, vagy a különleges szépségű Csinyálóházban tölti a szabad idejét. Ehhez csak az Árak és foglalás menűpontra kell kattintania, vagy hívnia kell a 06(20)534-2780-as telefonszámot, esetleg írhat egy levelet a cserepmadar@gmail.com villanypostacímre is!
A támogatását köszönöm! Minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy életre szóló szép élményben legyen része.