Alsólendva, Bánffy-várkastély - képek - ajánlott őrségi szállás
.jpg)
Alsólendvai tornyok, háttérben a Bánffy-várkastély
A Mura folyó mellett, a síkságból kiemelkedő Lendva-hegyen épült alsólendvai várkastély valaha a fontos utak kereszteződését ellenőrizte a magasból. A szőlővel telepített hegyről tiszta időben ma is messzire el lehet látni, az utak ma is fontosak, de a katonai szerep már a múlté.
A római korban a környéken Halicanum névvel katonai állomás állt a Poetovio (Ptuj) és Savaria (Szombathely) közötti hadiúton.
A Lendva folyó melletti település már 860-ban létezett, ekkor adományozta Német Lajos király a salzburgi püspöknek. 1192-ben a Hahótok (Hoholt) német eredetű nemzetségének birtokába került a környék. A 266 méterrel a tengerszint felett fekvő vár az aljában húzódó mezővárossal, amelyet nyugat felől széles mocsár szegélyezett, egykor jelentős végvári erődítménynek számított. Az erődrendszerhez tartozott a Csonka-dombon felállított védelmi vonal is, amelyet állandóan fegyveres katonaság őrzött, és amely összeköttetésben állt az alsólendvai várral, a Muravölgy fontos védőbástyájával.
A tatárjárás időszakában a vár leromlott, majd az Ottokár féle cseh támadások során teljesen elpusztult. Várát 1272-ben már említik, ekkor a Hahót (Hahold) nemzetségé. A XIII. század végén Hahold István újra felépítette. 1314-ben Kőszegi János foglalta el, de Károly Róbert 1323-ban visszadta a Hahót nembeli Miklósnak. A XIV. században Alsólendva piaci jogot is kapott, egyházközségét 1334-ben említik először a források. A XIII. és XIV. században a Haholdok fontos tisztségeket töltöttek be a magyar hatalmi rendszerben, így a horvát báni címet is több ízben viselték. A család a XIV. századtól Lindvay Bánffy családnak nevezte magát. A Bánffy név a "bán fia" jelzésből ered. A lendvai várban a Bánffyaknak köszönhetően figyelemre méltó szellemi és politikai élet bontakozott ki. A város az akkori Zala vármegye egyik jelentős gazdasági-katonai-kulturális központja lett. A várban 1480-ban Mátyás király is megfordult, négy évvel korábban Bánffy Miklós udvarában Hunyadi Mátyás jegyese, Beatrix nápolyi királykisasszony is megszállt.
A XVI. század végén Lendvát már a török veszélyeztette. Maga a vár és a Csonka-dombon lévő katonai erődítmény olyan fontos stratégiai pontok voltak, amelyekre a török is igényt formált. Az 1603. évi csata során a török a Szent János templomot felégette és nagy pusztulást hozott a városra is. 1644-ben a Bánffy-család kihalt, a várat a Nádasdyak, majd az Eszterházyak kapták meg.
A vár mai formája a XVIII. századból maradt ránk, amikor Eszterházy herceg (Lipót császár tiszteletére) a vár központjában lévő középkori épületet L-alakú barokk várrá építtette át. A vár akkor kapta a ma is meglévő látványos tetőzetét. 1872 és 1896 között a várban polgári iskola működött.
1644-ben az Eszterházy grófok birtokába került.
A település a török harcok alatt viszonylag keveset szenvedett. A 16. – 17. században a reformáció egyik fontos szellemi központjai is volt nyomdával, híres prédikátorokkal. A törökök végleges kiűzése után, 1690-1705 között alakították ki az Eszterházy hercegek a vár jelenlegi alakját.
Lendvát több földrengés is sújtotta, 1838-ban pedig tűzvész pusztította.
1848 szeptemberében és 1849 júniusában nemzetőrei visszaverték Jellasics horvát bán csapatainak támadását. 1867-ben városi és járás-központi rangot kapott, gyors fejlődésnek indult. Több ipari létesítmény után megépült a Zalaegerszeg–Alsólendva–Csáktornya vasútvonal is. 1910-ben 2729 lakosából 2375 magyar volt, rajtuk kívül többnyire szlovének éltek itt. A második világháborúig jelentős zsidó közösség is élt a városban.
1918-ban a Muraközből horvát csapatok törtek be, de a helyiek a támadást visszaverték. Ebben az időszakban a helyi szlovén frakciók Klekl József vezetésével egy autonóm, vagy független államot akartak teremteni Szlovenszka krajina néven, amelyhez a magyar többségű Alsólendvát is csatlakoztatni szerették volna, mivel gazdaságilag fontos központja volt a Vendvidéknek. 1919 késő tavaszán kikiáltották a Vendvidéki Köztársaságot (ez nincs összefüggésben a tervezett Szlovenszka krajinával), melyhez hozzátartozott Alsólendva is. Az áruló magyarországi baloldali kormány semmit sem tett a helyi magyarság védelme érdekében. A trianoni békeszerződésig Zala vármegye Alsólendvai járásának székhelye és a Hetés tájegység központja volt. A békeszerződés rendelkezése szerint a Muravidékkel együtt a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz került, de a jugoszláv hadsereg csak 1919. augusztus 12-én szállta meg. Ezután a város hanyatlásnak indult, addigi kapcsolatai a magyar területen maradt településekkel megszűntek, megszűnt a vasúti összeköttetés is az Alsólendva-Rédics vasútvonalon. Bár az 1945 utáni titóista vérengzések nem érintették olyan mértékben a magyar lakosságot, mint Jugoszlávia más területein, a magyarság asszimilációja itt is felgyorsult s a magyar lakosság lélekszáma az elcsatolt területeken a felére esett vissza.
Jugoszlávia felbomlásával 1991-ben a független Szlovénia része lett. 2002-ben 11 151 lakosából 5653 szlovén, 3917 magyar, 86 cigány volt. A trianoni elcsatoláskor szinte teljesen magyar lakosságú mezőváros ma már többnyelvű.
Az épületet a jugoszláv hadsereg a két háború között laktanyának használta, majd a második világháború után egy ideig általános iskola működött benne. Ma a muravidéki magyarok fontos kulturális központja, ahol érdekes és szép kiállításokat tekinthet meg a vándor. A galéria és a múzeum méltó helye. A hatalmas padlástérben különleges atmoszférájú kiállítóterem, az udvaron nyaranként szobrász-alkotótábor működik. A múzeumban megtalálhatók a lendvai születésű Zala György szobrászművész szobrai, valamint a környék néprajzi, régészeti és történeti érdekességei.
Velemért a szerencsés adottságai kifejezetten alkalmassá teszik a falusi turizmus céljára, ezért szaporodnak itt is gombamódra a kiadó szobák, a parasztházból kialakított szállások és vendégházak. Nagyméretű (50 főt, vagy többet befogadó) szállás, vagy panzió nincs a településen. A legnagyobb befogadóképességű veleméri szálláshelyen is csak 16 ágy áll a vendégek rendelkezésére. A Botszer három szomszédos szálláshelye együttvéve 35 vendéget tud fogadni (az egyik szobát, a másik lakosztályt, a harmadik vendégházat kínál) . Termálstrandot és wellness szolgáltatást az alsómaráci fürdőben (Szlovéniában) lehet legközelebb igénybe venni.
.jpg)
A veleméri Cserépmadár szállás Kamraszobájának festett ajtaja (részlet)
A veleméri Cserépmadár szállás (3 szoba, 11 ágy, 3 fürdőszoba, konyha, étkező/előtér) valamivel olcsóbb a Csinyálóháznál, mert nászutasok helyett inkább csoportoknak, baráti családoknak van teremtve s érvényesülhet a csoportkedvezmény.
Egész ház (3 szoba, 3 fürdőszoba, konyha, étkező, 11 ágy) ára:
6000 Ft/fő/éj 1-3 éjszaka esetén
5000 Ft/fő/éj 4 vagy több éjszaka esetén
Az alapdíj: 6 főre eső díj (30-36 000 Ft).
.jpg)
A veleméri Cserépmadár szállás festett előszobafalának részlete
Az Őrségben a falusi turizmus (szállás, vendégház, apartman, panzió és egyéb szálláshely fejlesztése) terén jelentős előrelépés történt az utóbbi években. Ennek köszönhetően sok panzió, vendégház, apartman (szebb szóval: lakosztály) és egyéb szállás nyílt meg az őrségi településeken. Van olyan őrségi falu, ahol nagyobb a turisztikai szálláshelyek fogadó kapacitása, mint a lakosság lélekszáma. Akinek van egy üres szobája, vagy háza; az már szállást, vendégházat, apartmant alakított belőle és bejelentkezett a falusi szállás kínálói közé. Ez természetes, hiszen minden őrségi család képes lehet egy kisebb szálláshely fenntartására. Szükség is van rá, mert a városok zajában elfáradt ember természetes igénye a nyaralás egy pihentető környezetben. Nem csak az évente két hetes pihenés (a családi nyaralás), hanem a falusi hétvégi üdülés is dukál (amely egyre hangsúlyosabb szokássá válik, a nyaralási szokások átrendeződésével). Megjelentek ugyanakkor a tőkeerős vállalkozók is, akik néha több százmilliós beruházással 50 főnél is nagyobb befogadóképességű panziók, vendégházak és szálláshelyek megjelenését segítették elő. Van olyan is, aki csak egy parasztházat újított fel s egy-két őrségi alkalmazottat távolról foglalkoztatva, megpróbálja kamatoztatni a befektetett tőkéjét. Gyakoribb, hogy egy-egy megüresedett őrségi ingatlant, vagy csak néhány szobát a rokonok hasznosítanak szálláshely céljára. A hírekben megjelent, hogy a gazdasági válság hatására a szálláshelyek harmada bezárt - ezt azonban a saját tapasztalataim alapján nem tudom alátámasztani. A szálláshelyek, panziók, vendégházak és magánszállások túlkínálata valóban teremtett némi feszültséget, de ez a szálláshelyek folyamatos fejlesztését eredményezi. A szállások versenye oda vezetett, hogy a szállás adása mellett ma már valami turisztikai többletet is kell nyújtani a falusi turizmus vándorainak. A tőkeerős szálláshely fürdési lehetőséget és éttermi szolgáltatásokat kínál (ez az összetettebb vállalkozási szerkezet úgy is kialakulhat, hogy egy fürdő, vagy étterem kezd szállás adásába - amire szintén van példa).
.jpg)
Veleméren - mivel a porták nincsenek bekerítve - a tyúkok élete is egy idill, ha nem találkoznak a rókával
Azonban a tőkeerős fejlesztéseknek is van korlátja. Akad rá példa, hogy a nagyobb panzió a magas rezsiköltség miatt nem lehet nyereséges és eladni is csak a beruházási költség töredékéért lehetne. Mert nem lehet minden őrségi szállás mellé rentábilis fürdőt és éttermet építeni. A kisebb őrségi szállások többnyire valamilyen olcsó megoldást választanak s például kulturális programot és egyfajta őrségi hangulatot kínálnak. A szállás területén bemutatják az Őrség népi kultúráját - egy múzeumként berendezett helyiséggel, vagy a szállás múzeális értékű berendezésével. E kisebb őrségi szállások fennmaradását segíti még, hogy azt az elkülönült nyugalmat tudják biztosítani, amit a városok forgalmától menekülö vendég keres az Őrségben. Azaz itt egymásra talált a turisztikai kereslet és az, amit az Őrség lakossága a szállás terén nyújtani tud. A vendég nem ritkán azért jön e szép tájra, mert a szállás nyugalmát meghitt elkülönültségben kívánja élvezni a párjával, a családjával, vagy a barátaival. Falusi parasztházat keres, ahol megtapasztalhatja a csendet és a Őrség természeti szépségeit. Miközben a nagy befogadóképességű panziók ezt csak csökkentett mértékben képesek biztosítani, a fogyatkozó őrségi lakosságszám miatt megüresedő szép házakból kialakítható kisebb szállások éppen ilyen célra alkalmasak. Ez azt jelenti, hogy a parasztházakból kialakított kis őrségi szállás is létjogosult, meg a nagyobb panzió is. Sőt, egymásra is vannak utalva, mert a nagyobb szálláshely éttermét és fürdőjét csak a közeli kis szallások vendégei tehetik rentábilissá; miközben a kis szállás vendégének is hasznára lehet a közeli étterem és medence.
Részlet a veleméri Cserépmadár szállás Belső szobájából
Hogyan illeszkedik e képbe a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház? Hogyan tagozódik be az őrségi szállások, szálláshelyek, panziók, vendégházak, lakosztályok, parasztházból kialakított magánszállások és nagyobb szállodák sorába? Nos, elsősorban az adottságok határozzák meg a lehetőségeket. Ezek a szállás céljára szolgáló veleméri épületek az egyik legyszebb (ha nem a legszebb) őrségi tájban épültek meg. A dombtetőn lévő szállások körül virágzó rétek, néhány száz méterre patakok és erdők találhatók. Jellemzője a portának és Velemérnek a béke és szépség. Amikor egy végtelen csendben átaludt, pihentető éjszaka után kilépünk a teraszra és megrészegülünk a tájat átlengő boldog madárcsicsergéstől, vagy a virágzó árnyékliliomok illatától - akkor nehezen felejthető élménnyel gazdagodunk. Évekig hálásan emlékezhetünk rá s erőt ad az elkövetkező munkához. Az épületeket elsősorban őrségi parasztbútorokkal rendeztük be, amelyeket saját tervezésű elemekkel egészítettünk ki - de van egy múzeumunk is. A Sindümúzeum látogatóinak rendszeresen megmutatjuk a szállásokat is, ha azokban éppen nincs vendég. Az összhatásra jellemző, hogy belépve a szállás céljára átalakított épületekbe, a látogatók rendszerint megkérdezik egymástól: - Drágám, nem tudod, hogy mi miért nem itt szálltunk meg?
.jpg)
A veleméri Cserépmadár szállás utcafrontja liliomokkal
