Szárnyas napkorong üdő "idő" jellel - egy őriszentpéteri tál jelei - egy szentgyörgyvölgyi csupor jelei - egy szentgyörgyvölgyi korsó jelei - Bél isten jele rontáselhárító szerepkörben - magyarszombatfai tál Föld jellel - magyarszombatfai korsó a négy szár mondattal - az "us" (ős, isten) szójele - Jóma (is)ten mondatjele - a lyuk szójele - az atya szójele - a magyarszecsődi templom Dana ten mondatjele - a mártonhelyi Szent kristóf-freskó jó"folyó" szójele - az ország szójele - a Föld szójele egy veleméri sindün - a jó "folyó" szójele egy őrségi korsón - a "víz" (folyó, vagy óceán?)  jele - a szár szójele - a sarok szójele - Dana isten és az ég jelképe - a veleméri templom ősvallásból örökölt jelei - a magyar jelkincs rétegei és párhuzamai táblázatokban - Dél-dunántúli hieroglifikus feliratok - Morvaországi leletek javasolt őrségi szálláshely

A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház nem csupán egy különleges szépségű őrségi szállás, hanem a magyar írástörténeti kutatások fontos terepe is. A szálláson megpihenő vendégek megtekinthetik a portán kialakított Sindümúzeumot és meg is beszélhetik a szállás írástörténész gazdájával a szakterület napirenden lévő kérdéseit. Mivel a szálláson megpihenő vendégek és az utcáról betérő látogatók között - nyilván a Sindümúzeum ismertté válásával párhuzamosan - egyre több néprajzkutató, régész, történész és nyelvész akad, ezek a beszélgetések gyakran érdekesek és tanulságosak. Van annak némi bája, amikor a Sindümúzeum tárgyai segítségével az ELTE tanárának sikerül bebizonyítani, hogy az ELTÉ-n a székely írás humanista feltalálásáról máig oktatott szégyenletes kitalációnak nincs tudományos alapja, de ellenkezik a székely írás és a magyar népi jelkincs tényeivel. A Sindümúzeum tevékenysége elsősorban az őrségi jelkincs feltérképezésére összpontosít (összhangban a szállás tájjellegű voltával), ezzel egyúttal a magyar népi jelkincs és a székely írás eredetét, összefüggését is tisztázza. Mindeközben az írás kialakulásáról, tehát a világ számára is érdekes, eddig félreértett kultúrtörténeti folyamatról is lényeges megállapításokra jutunk (az írást nem a könyvelés, hanem az ősvallás igényei hívták életre). 

Az Őrségben a mai napig készítenek kőkori eredetű jelekkel ellátott edényeket.  A lap alsó felében lévő táblázatok alapján belátható, hogy az őrségi jelkészlet lényegében azonos, vagy rokon egyrészt a magyar népi jelkészlettel, másrészt az antik írásrendszerek (a székely és a hettita hieroglif írás, valamint az indiánok legkorábbi jelrendszerének) jeleivel. Az ezer évvel ezelőtti vallásváltás miatt ma már sem a néprajztudomány, sem az őrségi fazekasság nem ismeri az őrségi népi jelek eredeti jelentését, vagy ilyen tudásra csak kivételesen akad példa, mint a rontáselhárító tárgyként megőrzött veleméri sindü égigérő fáján lévő "us" (ős, isten) jel esetében. A mintakincset azonban máig alkalmazzák, sőt esetenként a jelek óvó-védő szerepének az emléke is megmaradt (például az X alakú jelet is így ismerik a néprajzkutatók, a jobb fazekasok pedig a tejesköcsögökön máig alkalmazzák). Az archaikus őrségi fazekasjelek a székely rovásírás jeleivel azonosak, egy szó- és mondatjeleket alkalmazó íráshasználati mód emlékei. Elolvasásukat és megértésüket az 1990-es években az Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett műhelymunka, a székely betűk akrofóniájának rekonstruálása tette lehetővé. Ez azt eredményezte, hogy a legfontosabb jelek esetében ma már tudjuk, hogy a rovásbetűink milyen szójelből alakultak ki, s ezek segítségével el tudunk olvasni, meg lehet érteni néhány elfeledett őrségi fazekasjelet, az ősvallás jelkészletéből reánk maradt rövid írásos üzenetet.

E két őrségi szállás vendégei és a Sindümúzeum látogatói olyan tudással gazdagodhatnak, amilyennel sehol másutt nem találkozhatnak. Ahogy azt többen megfogalmazták: Kinyílt előttük egy addig ismeretlen világ. Ebből, a szálláson folytatott kutatómunka eredményeiből, nyújt ízelítőt az alábbi néhány cikk.

Szárnyas napkorong üdő jellel

Csótár Rezső szentgyörgyvölgyi fazekas pohara a több ezer éves szárnyas napkorong minta őrségi változatával; a székely írás segítségével minden részlete elolvasható; az elemi jelek a szár "Úr", a jó "folyó" és az üdő/idő szavakat rögzítették (ezeknek a székely írásban az "sz", a "j" és a sugaras napot ábrázoló "ü" betű felel meg)

Egy őriszentpéteri tál jelei

Az őriszentpéteri tál a Szikszay Edit Néprajzi Gyűjteményből

Az 1773-ban készült szép őrségi tál a jelhasználatot illetően átmeneti állapotot tükröz. Ebben a korban a pogány hagyományok már évszázadok óta visszaszorultak, az ősvallás szertartásait rég elfeledték, legfeljebb a népies babonaság szokásai között maradtak meg valamelyest. A török idők a faluközösségek hagyományait elpusztították, a régi rend az ország nagy területein megsemmisült. A török időket követő idegen telepítések sok tájegységünkön nem csak a magyar hagyományok helyreállítását tették lehetetlenné; hanem azt is megakadályozták, hogy a töröktől kiürített területeket a magyar parasztság újra benépesítse. A szerencsésebb vidékeken, ahol az eredeti lakosság megmaradt, a fazekasok ugyan még őrízték a régi jelképeket, de azokat már alig értették, elsősorban díszként hasznosították őket. Feltehetően ennek köszönhető a fenti őrségi tál "díszítése" is.

A tál közepén a körbe zárt pontot találjuk, egy forrást ábrázoló napjelképet (a napisten minden jó forrása), amely a felülnézeti világmodellek közepét szokta jelezni.

Körülötte azonban nem négy, hanem öt "eget tartó fa" képszerkezet van, pedig a világmodellekben négy (esetleg nyolc) szokott szerepelni a hasonló jelképekből. Ugyanez mondható el a Ten jelek és a "Nagy Óg" mondatjelek számáról is. A Nagy Óg mondatjelek és párhuzamaik jellegzetes sarokjelképek voltak, ezen a tálon azonban sormintává degradálódtak. Ezen az őrségi tálon az "n" (nagy) és az "o/ó" (Óg) jelek is vízszintesek, ahogy azt a képszerűségük megköveteli. A nagy jel ugyanis egy dombot ábrázol (ilyen a hettita hieroglif írás "nagy" szójele is), az "o/ó" jel pedig az ég boltozatát (az eurázsiai mítoszokból azt is tudjuk, hogy az égbolt ívének szélei azért hajlanak vissza, mert a Föld sarkához ütközvén, kicsorbultak). A székely rovásírásban e jelek függőleges állásúak, mert pálcába róni csak függőleges és ferde vonalakat lehet, vízszinteseket nem.

A tál napjelképe és az azt övező öt "eget tartó fa" kompozíció az ég jel csúcsán található, ami egyrészt utal a sarok hegyén álló égigérő fára (az egész kompozíció virágszerű, s az archaikus cserépedényeken lévő virágok az égigérő fa jelképei szoktak lenni). Az ég jel felbukkanása azt jelzi, hogy amit a tál közepén látunk, az az égi világ, közepén az Istennel.

Az őrségi tál közepén a székely írás "ly" (lyuk) jelével azonos napjelképet találunk; ez a jel a sumer írásban a "kút, forrás", a kínai és az egyiptomi írásban pedig a "Nap" jele (mert a Nap minden jó kútfeje és forrása)

Az őrségi tálon többször is megjelenik az "eget tartó fa" képszerkezet, amelyben a fa népmeséink Tejúttal azonos égigérő fája, amely ez esetben is kettőskereszt alakú; a kettőskereszt istenjelkép, a székely írás "gy" (Egy) jele

Az őriszentpéteri tál Ten jele (a szó a magyarok Istenének régi neve, isten szavunk második szótagjával azonos); a nikolsburgi ábécében megtalálható "nt/tn" (Ten) jel megfelelője

Az őriszentpéteri tál "ég" jele az "eget tartó fa" képszerkezet jelszerű változata, a székely "g" (ég) jellel azonos

Az őriszentpéteri tál "nagy Óg" mondatjele fentről lefelé a székely írás "n" (nagy) és "o/ó" (Óg) jeléből alkotott montázs; Óg Básán uralkodója az Ószövetség szerint a sémi népek honfoglalása előtt; a görögök Heraklészként emlegették és a szkíták ősapjának tartották; neve a magyar sarok (szár Óg) "Óg király" szóban is fennmaradt (a sarkoknak külön istene volt, mert csak ott érintkezett egymással a Föld és az ég)

Egy szentgyörgyvölgyi csupor jelei

A szentgyörgyvölgyi csupor a körbefutó "négy jó" (négy folyó) felirattal

Szentgyörgyvölgy az Őrség egyik települése, jelei is őrségiek. Az egyik szentgyörgyvölgyi falunapon a község kultúrházában volt kiállítva néhány régi szentgyörgyvölgyi tárgy, közöttük a fenti cserépedény is.  A rajta lévő jelek miatt lefényképeztem. A csupor testén két szójelből álló mondat ismétlődik körbe-körbe, ezért nem lehet tudni, hogy balról jobbra, vagy jobbról balra kell-e olvasni ezt a mondatot; amint azt sem, hogy a két jel közül melyik az első. 

A négy függőleges vonal a magyar számrovás 4-es számjele.

A kacskaringó alakú jel a "jó" szójele (ugyanezt jelenti a csukcs szójelek között is). A jó szavunk az Isten egyik állandó jelzője; egykor "folyó" jelentésű is volt - ezért ábrázol a jel egy égig csapó hullámtarajt. Ez az égbe vezető folyó a Tejút, amely az ősvallás szerint azonos az égigérő fával és az Istennel.

Azaz a körbefutó és ismétlődő mondat a "négy folyó" értelmet rögzíti. Ez a négy folyó az Éden négy szent folyója, amelyek az archaikus cserépedényeinken rendszeresen felbukkannak legalább a hun kor óta (azonban a leggyakrabban csak négy függőleges hullámvonal képében). A négy szent folyó a Tejútból kapja és viszi tovább az isteni teremtő erőt jelentő vizét a Föld négy tájára.

A szójelekkel írt "négy jó" (négy folyó) mondat; ezen az ábrán jobbról balra olvasható el, de - mivel a körbefutó jelsornak nem ismerjük a kezdőpontját - a helyes olvasási sorrend lehetett balról jobbra haladó is

 Egy szentgyörgyvölgyi korsó jelei

A szentgyörgyvölgyi világmodelles korsó oldalnézete

 Ezt a korsót is azon a fentebb említett falunapi kiállításon volt szerencsém lefényképezni. Áldja meg az Isten azokat, akik megőrízték és kiállították! Jól tudták, hogy kincseket őríznek és állítanak ki. Bizonyság ez arra, hogy a régi házak padlása és a fel nem tárt műgyűjtemények egy sor értéket rejthetnek még a magyar írástörténet kutatója számára. Ez az első pillantásra nem feltűnő korsó fontos tudományos kérdéseket segít eldönteni. Azt ugyanis, hogy voltak-e, vannak-e a székely írásnak szójelei; a székely betűk szójelekből alakultak-e ki; s e jeleket a magyar nép alkotta-e meg?  

A szentgyörgyvölgyi világmodelles korsó felülnézete; a székely írás "ly" (lyuk) jelének közepén van a lyuk, a korsó nyílása

A szentgyörgyvölgyi korsó világmodellje (fotógrafika)

A szentgyörgyvölgyi korsó világmodellje két dolgot tesz nyilvánvalóvá:

- Egyrészt azt, hogy a korsó "díszítésének" megalkotói ismerték a felhasznált jelek jelentését (a lyuk szójele a korsó száját jelöli ki).

- Másrészt azt, hogy az Éden (ennek térképe a felülnézeti világmodell) és az edény (archaikus népi cserépedényeink állandóan visszatérő témája az Éden jelképes ábrázolása) szavak nem véletlenül, hanem az ősvallási képzetek közös gyökere miatt hasonlítanak egymásra.

A szentgyörgyvölgyi világmodell lyuk szójele (a székely írás "ly" betűjének előképe)

A körbe zárt pont, vagy két koncentrikus kör alakú jel az egyiptomi és a kínai írásban a Nap jele, a sumerben "kút, forrás" jelentésű, a székely írásban a "ly" betű. A székely írás elődjét jelentő magyar hieroglif írásban ez a jel a lyuk szójele (erre példa a most elemzett szentgyörgyvölgyi korsó jele is).

A szentgyörgyvölgyi világmodell ég szójele (a székely írás "g" betűje és a kínai lolo írás "ég" szójele azonosítható vele)

Bél isten jele rontáselhárító szerepkörben

A magyarszombatfai Czugh Zsuzsa fazekas által készített hagyományos őrségi tejesköcsög az X alakú rontáselhárító jellel, Bél isten jelével

Az X alakú jelről tudja a néprajztudomány, hogy apotropaikus, azaz óvó-védő jel (tejesköcsögökön, meg tetőcserepeken szolgált), de nem tudja megmagyarázni, hogy miért éppen ilyen alakja van az óvó-védő jelnek. A székely rovásírás segítségével azonban kideríthető, hogy ez a jel (amely ma a "b" rovásbetű), eredetileg Bél fiúisten jelképe volt. A jelforma a négy szent folyó térképe, amelyek forrása a világ szakrális közepén (azaz belsejében) található. 

Magyarszombatfai tál Föld jellel

A magyarszombatfai tál

A magyarszombatfai tál Czugh Zsuzsa magyarszombatfai fazekas tulajdonában van, a műhelyében megtekinthető. A nagyapja készítette vagy 80 évvel ezelőtt. A tál mintája egy szép felülnézeti világmodell, amelynek legfontosabb alakzatai a székely írás "f" (Föld) jelét juttatják az eszünkbe. Amíg azonban a székely jel lineáris, ezen a tálon részletgazdag, képszerű ábrázolást találunk. A tál jelmontázsa többféle értelmezést és megközelítést tesz lehetővé, de ezek ugyanazt az ősvallási témát járják körül.   

A körbe zárt kereszt, vagy X a székely rovásírás "f" (Föld) jelével azonos

A tál közepén lévő X a székely írás "b" (Bél) jelével egyezik meg; az Ararát tövében eredő négy szent folyó (Halüsz, Arakszész, Tigris, Eufrátesz) térképe (ezek a vize az ősvallási képzet szerint a hegy tetején álló, az Istennel azonos Tejútból származik)

A körbe zárt pont a székely írásban a "lyuk" jele (egy szokásos napjelkép)

A sugaras napábrázolás a székely írás sugaras Napot ábrázoló "ü" (üdő) jelével azonosítható

A világmodell négy sarkán a hegyet ábrázoló sarok jelek vannak, amelyek a székely írás "s" brtűjével és a szentgyörgyvölgyi tehénszobor sarok jelével is kapcsolatot mutatnak 

Az "eget tartó folyó" képszerkezet a Tejutat ábrázolja

A tál "folyó" jeleinek egyike; a székely írás hullám alakú "ak" (patak) és "ü" (ügy) jeleinek rokona

Magyarszombatfai korsó a négy szár mondattal

A magyarszombatfai korsó felső részén a négy és a szár szójele fut körbe; alatta pedig (a feje tetejére állítva, azaz a korsó közepe felől nézve) a nagy ég mondat ismétlődik 

A négy szár mondat

A nagy ég mondat 

Az "us" (ős, isten) szójele

Veleméri rajzos sindü (tetőcserép) az égigérő fa ábrázolásával; a fa tetején a székely írás "us" (ős) jele látható, amely a hettita hieroglif írásban az "isten" szójele

Az ősi jelek jelentését illetően a régi tudásból alig maradt meg valami. E sorok írója fedezte fel, hogy a magyar népi jelkincs a székely rovásírás jeleivel összevethető, sőt a segítségükkel megérthető és esetenként el is olvasható. Az fenti cserépen látható veleméri égigérő-fa ábrázolás "ős" jele segít elfogadni a fenti állítást. 

Ugyanez a jel a hettita hieroglif írásban az "Isten" jele. Isten szavunk "ős Ten" értelmű - azaz ős szavunk is az Istenre vonatkozik. Az egyezés nem véletlen, hanem rendszerszerű, mert a hettita hieroglif írásnak kb. 20 jele megtalálható a székely írásban is. Ráadásul a hettita "Isten" szó Estan-nak hangzott - vagyis az egyezés genetikus.

Antal József, a fenti cserép néhai gazdája szerint a sindüre "az Isten valamicsodája" van rajzolva s ennek tulajdonította, hogy az 1928-as nagy vihar idején nem sérült meg a tető. Berze Nagy János pedig azt írja az égigérő fáról szóló kötetében, hogy a magyar nép az Istennel azonosította ezt a fát. Mindebből - és a hasonló párhuzamok sorából - nyilvánvaló, hogy a veleméri (őrségi, vagy magyar népi) jelkincs egyértelműen azonosítható egyrészt a székely írással, másrészt a hettita írásban is megjelenő ősvallási eredetű jelkinccsel.

Jóma (is)ten mondatjele

A magyarszombatfai tál égigérő fát ábrázoló, a székely írás segítségével elolvasható mondatjele a Jóma ten "jó magas isten" szöveget rögzíti 

A lyuk szójele

Magyarszombatfai tányér a szár és lyuk szójelekből alkotott felülnézeti világmodellel

Az atya szójele

A magyarszecsődi templom freskójának részlete az atya jelével

A magyarszecsődi katolikus templom belsejében szép freskókat találunk. Közülük mutatunk be egyet a fenti képen, amelyen a székely írás atya szójelét találjuk meg az égigérő fát jelképező virágzó növény tövében. A jelet ma a székely írás "ty" (atya) jeleként ismerjük. A magyarszecsődi alkalmazás (az "atya jeléből növő virág" képszerkezet) nem példátlan a magyar népművészetben, hortobágyi szarükürtön és nógrádi hímzésen is van párja. Azt az ősvallási eredetű vallási tételt fejezi ki, miszerint az atyaisten minden életerő és bőség forrása. Az ábrázoláshoz azért használták a székely írás atya jelét, mert ez a képszerkezet általánosan elterjedt és közismert volt. Az Eurázsia észak-keleti részén elterjedt, ősvallási jelentőségű égigérőfa-ábrázolások jellegzetessége, hogy a fa székely jelek párhuzamából áll, vagy ilyeneket is tartalmaz (mint pl. a gjunovkai szkíta nyeregdísz eget tartó fája). Ez a magyarszecsődi ábrázolás ennek az ősvallási hagyománynak megfelel. 

A magyarszecsődi templom Dana ten mondatjele

A magyarszecsődi templomnak van egy másik írástörténeti jelentőségű emléke is. Fettich Nándor régész ugyanis készített egy rajzot a templom keleti végéről, a tetőcsúcs alatt található jelekről. Ezek téglából vannak kialakítva, be vannak vakolva és meszelve. A templom leírásai már igen korán megemlítik őket. Aki ma veszi őket szemügyre, csak három keresztet talál a templom oromzatának csúcsán. Fettich Nándor régész rajzán azonban a középső keresztnek még van egy kalapja, amely a nikolsburgi székely ábécé "nt/tn" (Ten) jelével azonosítható. Ugyanez a jel fordul elő a székelyderzsi rovásírásos téglán is. S amiképpen a székelyderzsi téglán nem tudtak mit kezdeni vele a megfejtők, azonképpen a magyarszecsődi templom ormán is zavaró körülménynek bizonyulhatott. Lehetséges, hogy valamelyik restaurálás alkalmával a talán egyébként is szétfagyott kalapot leverték a középső keresztről s azt csak Fettich Nándor rajza őrízte meg nekünk.

A jel a "d" és az "nt/tn" ligatúrája. A magyarok Istenének régi nevét (a Ten d-vel kezdődő változatát) őrzi az Erdélyben ma is használatos "Dana verjen meg!" mondáshoz hasonlóan. Isten szavunk ugyanis egy ma már nem értett jelzős szerkezet, eredetileg am. "ős Ten". A Ten szótagnak (a régi névnek) felel meg a Dana, vagy az Anonymusnál fennmaradt Du istennév.

Fettich Nándor rajza a magyarszecsődi templomról, az oromzat csúcsán a Du/Dana ten mondatjellel; ma - talán egy restaurálásnak "köszönhetően" - csak három kereszt látható ugyanott

A magyarszecsődi Du/Dana ten (Du/Dana isten) mondatjel Fettich Nándor nyomán

A Du/Dana ten - mai magyarsággal: Du/Dana (is)ten - ligatúra ismert előfordulása a székelyderzsi rovásírásos téglán; a téglára jobbról balra a "Miklós, Du/Dana (is)ten papp(j)a" mondatot írták

A mártonhelyi Szent kristóf-freskó jó szójele

A mártonhelyi Szent Kristóf-freskó fényképe

Az elcsatolt Muravidék egyik települése Mártonhely (Martjanci), amelynek gótikus temploma a székely "j" betű eredetének kérdését is megvilágítja. Van ugyanis a templom keleti falán egy hat méter magas Szent Kristóf-freskó. Ez a szent a vállára emelve vitte át a kis Jézust egy folyón (a folyó a Tejút lehet). Kristóf ma már nem szerepel az egyház hivatalos szentjei között, de a freskó ma is hívja a híveket a misére. A szent öltözete jellegzetes sztyeppi eredetű magyar viselet, amelyre jellemző a méltóságot jelölő öv. A freskót készítő mester a folyó ábrázolását a jó "folyó" szavunk szójelével oldotta meg, azaz nem képet festett a folyóról, hanem egy képszerű jeleket alkalmazott. Ezek a jelek egyrészt képszerűen jelölik a hullámfodrokat, másrészt fonetikusan is rögzítik a jó szavunkat, amelyik abban az időben még őrízhette a "folyó" jelentését is. Ez a jelszerű ábrázolás magyar jelenség, összefügg a magyar jelkincs ősiségével, az írás és a rajz - a magyar kultúrában tapasztalható - szoros rokonságával.

Ez a szójel csak emlékeztet a székely írás "j" betűjére. A freskótechnikának megfelelően ívesen kanyarodik, azaz nyoma sincs benne a rovástechnológia miatt később kialakuló szálkásságnak, merevségnek.

A freskó alapján belátható, hogy a székely "j" betű a jó szójeléből alakult ki, s a ma ismert formája a rovástechnológia következménye.

A mártonhelyi Szent Kristóf-freskó

A freskón a jó "folyó" szót  rögzítő jelek

Az egyik mártonhelyi jó "folyó" szójel (ebből a formából alakult ki a székely írás 1-eshez hasonló "j" betűje)

Az ország szójele

Regedei régi cserépedény az ország jelével

A Föld szójele egy veleméri sindün

 Veleméri rajzos sindü a székely írás X alakú "b" (Bél, belső) és körbe zárt kereszt alakú "f" (Föld) jelének párhuzamából alkotott felülnézeti világmodellel (az egy forrásból négy irányba tartó, a Földet négy világtájra osztó szent folyók ábrázolásával)

A jó "folyó" szójele

Korsó Fraz Simon őrségi gyűjtéséből a jó "folyó" kacskaringó alakú jelével

A víz jele

Veleméri rajzos sindü a körbe zárt pont alakú lyuk jellel (napjelkép) és a hullámvonal alakú víz (folyó) jellel

A szár szójele

Szentgyörgyvölgyi tál a szár jellel

A sarok szójele

Vas megyei lepedőszél az égigérő fa és (a tulipánokban) a világhegy ábrázolásával (a sarok szójelével)

Dana isten és az ég jelképe 

Veleméri festett láda felülnézeti világmodellel; a kereszt alakú világábrázolás a székely "d" (Dana) megfelelője lehet; a világmodell negyedeiben az eget tartó folyó képet találjuk, amely a székely "g" (ég) és "j" (jó) megfelelőiből alkotott ligatúra

Hasonló írástörténeti tanulságokkal szolgál a honlapunkon olvasható cikksorozat és a veleméri Sindümúzeum, a magyar hieroglif írás egyetlen múzeuma.

A magyar jelkincs rétegei és párhuzamai táblázatokban

Székely jelekkel azonos magyar népi hieroglifák táblázatának eleje (e jelek megtalálhatók, vagy a felbukkanásuk várható az Őrségben is)

Székely jelekkel azonos magyar népi hieroglifák táblázatának vége (e jelek megtalálhatók, vagy a felbukkanásuk várható az Őrségben is)

A székely írásból hiányzó "ország" jel; valamint ligatúrák és ábrázolási konvenciók a magyar népi hieroglifák között

Az őrségi jelkészlet egy része megtalálható a veleméri rajzos sindükön is; e táblázatban bemutatjuk ezek hettita, kínai és indián megfelelőit is

Az uralmi jelvényeinken (a Szent Koronán, a jogaron, a koronázó paláston és a címerben) alkalmazott jelek és rokonságuk táblázata

Székely szójelekkel írt mondatok őrségi edényekről, honfoglaláskori és Árpád-kori ötvöstárgyakról, uralmi jelvényeinkről, valamint az énlakai és a tusnádi rovásfeliratból.

A Szent Korona székely rovásjelekkel rokon hieroglifái;

e táblázatok Varga Géza szerző és a forrás (www.csinyalohaz.hu) megjelölésével szabadon felhasználhatók

Dél-dunántúli hieroglifikus feliratok

Illegális fémkeresés eredményeként évek alatt összegyűlt, jelentős mennyiségű régiség jutott el a közelmúltban a Magyar Nemzeti Múzeumba (sajnos, a legértékesebbeket előzőleg már külföldre vitték). A tárgyak restaurálása és leírása jelenleg folyik. E cikkben néhány fémtárgy írástani elemzését kezdjük el. (1) Fellelési körülményeikből csak az ismert, hogy valahol a Dél-Dunántúlon kerültek nejlonzacskóba. A kutató által velük együtt őrzött (a jelen cikk témáját nem képező) további tárgyak a XIV-XVII. századra jellemzőek. E századoknál a most tárgyalt hieroglifikus feliratok – pogány gondolati rendszerük miatt – idősebbnek tűnnek. 

1. ábra. Az írástörténeti-vallástörténeti környezet hieroglifikus írásemlékei 

Az újonnan előkerült dél-dunántúli írásemlékek (anyaguk, méretük, stílusuk, állapotuk és jelhasználatuk alapján) azonos kulturális forrásból valók. Jeleik egyeztethetők a sztyeppi ősvallás jeleivel; amelyek a népi és az egyházi jelkészletben (1. ábra), valamint a székely írásban napjainkig fennmaradtak.

Jelentést hordoz a tárgyak alakja is. A felső rész általában az égi országot jelképezi (2), vagy a sztúpa alakját vette fel (4. ábra). Egyes tárgyakon az alsó rész határozottan vékonyabb; mert az égbe vezető út, amit jelképez, szintén keskeny (nehezen járható).

A töröttségük összetörve eltemetett sírmellékletre (egy pogány szokásra) utal. A tárgyak a törékenységük miatt hétköznapi célra (például lószerszám díszeként) eleve használhatatlanok. Rendeltetésük a halott búcsúztatásához kötődhetett: azért törékenyek, mert a temetéskor szokás szerint ketté kellett őket törni.

A tárgyak és felirataik a holt léleknek mutatták az égbe vezető utat. A jelek pontatlansága a poncolás és a hevenyészettség következménye (az írástechnológia ez esetben is meghatározta a jelformát).

Formájukat és mondanivalójukat illetően is hasonló tárgyak a sztyeppi kultúrkörből (a szkíták, hunok, avarok és a honfoglaló magyarok hagyatékából) ismertek (2. ábra).

2. ábra. A dél-dunántúli emlékek párhuzamainak felső része hármas tagolású (az égi országot jelzi), alsó részükön pedig az égbe vezető út elolvasható ábrázolása (hegyek sora, vagy égigérő fa) látható; balról jobbra: szkíta "jó napistenhez (vezető) sarok",  avar "Egy (Is)ten országa", dél-dunántúli "Északi sarok országa", honfoglalás-kori "Magas kő országa", hun "Egy (szent, isteni) sarok" 

A Dél-Dunántúl pogány hagyományai jórészt az avarhunoktól származhatnak; mert – leleteik alapján – a honfoglalók nem jutottak el jelentős számban e területre, miközben az avarok nagy tömegei élték meg itt a honfoglalást. A hunok és az avarok használták a későbbi székely írás jeleit; ezért a csoportba tartozó írásemlékek karakterei székely jelekkel azonosíthatók. Az új leletek a székely írás eredetéről, dél-dunántúli elterjedtségéről és jellemzőinek változásáról szolgáltatnak adatokat. A jelek a szemünk előtt válnak képszerűből lineárissá és az ünnepi felhasználásból kialakuló hétköznapi alkalmazást dokumentálják. A hozzájuk fogható dunántúli írásemlékek száma figyelemre méltó, de ezek – az íráshasználat hieroglifikus jellege miatt – nem közismertek (1. ábra). 

„Magas kő” töredék

3. ábra. A „Magas kő” töredék és a rajta lévő jelek párhuzamai; a toronytemplom ábrázolásából két hieroglifa alakul ki

 

A „Magas kő” töredéken két szójel, a székely „m” (magas) és a „harmadik k” (kő) jel hieroglifikus előzménye látható. E két szójel eredetileg a lépcsős toronytemplom, a „magas kő” ábrázolásának két oldala, azaz két lépcső rajza. A paziriki és a tiszalöki szkíta írásemléken, valamint a karcagi csatkarikán e szójelek között egy harmadik jel is felbukkan, amely a toronytemplomon tisztelt isten nevét, (3) vagy jelzőjét  rögzíti. (4) A „Magas kő” töredéken a két szójel sorrendje felcserélődött, összeállításuk így már nem felel meg a lépcsős toronytemplom természetes ábrázolásának. Időközben ugyanis az olvasási sorrend megváltozása miatt, a tuzséri honfoglalás-kori lelethez hasonlóan (2. ábra), fel kellett cserélni a jelek sorrendjét. Annak az évezredekig tartó átmeneti kornak az emlékei ezek, amikor a képjelből szójelek keletkeztek. (5) 

 

 

„Ragyogó, nagyon nagy folyó” töredék

 

Feltehető, hogy ezen a leleten is az Ak, a nagyon nagy ügy (mai magyarsággal: Heraklész, a nagyon nagy folyó) szöveg olvasható, azonban a két szélső jelen lévő rovátkolást nem értjük. 

Jegyzet

(1) A fényképeket Tomka Gábornak és Hajnal Zsuzsának köszönöm. A budapesti hun jelvény néven bemutatott írásemlék párhuzamait képezik, amelyet korábban több régész hun cikáda fibulaként jellemzett. Később e meghatározás megkérdőjeleződött. A jelvény nem cikáda fibula, s a párhuzamai jobbára honfoglalás-koriak.

(2)  A hármashalom az „ország” szójele.

Javasolt őrségi szálláshely

A veleméri Csinyálóházat (2 háló, 5 ágy, konyha/étkező, fürdőszoba, nagy terasz) egy nászutas párnak, vagy egy gyermekes családnak ajánljuk. Véle egy  portán van a Cserépmadár szállás, amelyet szintén ajánlunk (3 szoba, 11 ágy, 3 fürdőszoba, konyha, étkező/előtér). Ez egy százéves parasztház, amelyet gondos felújítás után az őrségi falusi turizmus szolgálatába állítottunk. Valamivel olcsóbb a Csinyálóháznál, mert nászutas pár helyett inkább csoportoknak, baráti családoknak van teremtve - ezért érvényesül a csoportkedvezmény. 

Velemért a szerencsés adottságai kifejezetten alkalmassá teszik a falusi turizmus céljára, ezért szaporodnak itt is gombamódra a kiadó szobák, a parasztházból kialakított szállások és vendégházak. Nagyméretű (50 főt, vagy többet befogadó) szállás, vagy panzió nincs a településen. A legnagyobb befogadóképességű veleméri szálláson (azaz nálunk) is csak 16 ágy áll a vendégek rendelkezésére. Azon a dombon, ahol a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház is megtalálható (a Botszeren) három szomszédos szálláshely együttvéve is csak 35 vendéget tud fogadni (az egyik szobát, a másik lakosztályt, a harmadik vendégházat kínál) . Termálstrandot és wellness szolgáltatást az alsómaráci fürdőben (Szlovéniában) lehet legközelebb igénybe venni.

 - Cserépmadár szállás és Csinyálóház (Velemér). Villanyposta: cserepmadar@gmail.com . Telefon: 06(20)534-2780. Honlap: www.cserepmadar.hu . A szállásdíj kifizethető üdülési csekk és SZÉP Kártya (Széchenyi Pihenőkártya) segítségével is.

A veleméri Cserépmadár szállás Kamraszobájának festett ajtaja (részlet)

A veleméri Cserépmadár szállás (3 szoba, 11 ágy, 3 fürdőszoba, konyha, étkező/előtér) valamivel olcsóbb a Csinyálóháznál, mert nászutasok helyett inkább csoportoknak, baráti családoknak van teremtve s érvényesülhet a csoportkedvezmény.

Egész ház:

Min. 3 éj és max. 6 fő esetén az egész ház 20 000 Ft/éj.

Min. 3 éj és 7-11 személy esetén az egész ház 30 000 Ft/éj.

1-2 éjszakás foglalás esetén az egész ház 40 000 Ft/éj. 

Egy szoba:

Tele szoba (3-4 fő) és min. 3 éj esetén 3 000 Ft/fő/éj.

1-2 éjszakás foglalás és nem tele szoba esetén 4000 Ft/fő/éj (valamint az üres ágyak után 1000 Ft/éj).

A veleméri Cserépmadár szállás festett előszobafalának részlete

Az Őrségben a falusi turizmus szálláshely fejlesztése terén jelentős előrelépés történt az utóbbi időszakban. Ennek köszönhetően sok vendégház és egyéb szálláshely nyílt meg. Van olyan őrségi falu, ahol nagyobb a turisztikai szálláshelyek fogadó kapacitása, mint a lakosság lélekszáma. Szerencsére kereslet is mutatkozik irántuk, mert az Őrség éppen azt kínálja, amit a vendégek keresnek: a békét, a szépséget és a nyugalmat. A városok zajában elfáradt ember természetes igénye a nyaralás egy pihentető környezetben. Nem csak az évente két hetes pihenés (a családi nyaralás), hanem a falusi hétvégi üdülés is dukál (amely egyre hangsúlyosabb szokássá válik, a nyaralási szokások átrendeződésével). Jellemző, hogy egy-egy megüresedett őrségi ingatlant, vagy csak néhány szobát az örökösök hasznosítanak szálláshely céljára. 

Veleméren - mivel a porták nincsenek bekerítve - a tyúkok élete is egy idill, ha nem találkoznak a rókával

A jellemzően kicsi őrségi szállások békét és egyfajta őrségi hangulatot kínálnak. Azaz itt egymásra talált a turisztikai kereslet és az, amit az Őrség lakossága a szállás terén nyújtani tud. A vendég falusi parasztházat keres, ahol megtapasztalhatja a csendet és az Őrség természeti szépségeit. A fogyatkozó őrségi lakosságszám miatt megüresedő szép házakból kialakítható kisebb szállások éppen ilyen célra alkalmasak. Ez azt jelenti, hogy a parasztházakból kialakított kis őrségi szállás létjogosult. 

Részlet a veleméri Cserépmadár szállás Belső szobájából

Hogyan illeszkedik e képbe a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház? Nos, ez esetben is az adottságok határozzák meg a lehetőségeket. Ezek a szállás céljára szolgáló veleméri épületek az egyik legyszebb (ha nem a legszebb) őrségi tájban épültek meg. A dombtetőn lévő szállások körül virágzó rétek, néhány száz méterre patakok és erdők találhatók. Jellemzője a portának és Velemérnek a béke és szépség. Amikor egy végtelen csendben átaludt, pihentető éjszaka után kilépünk a teraszra és megrészegülünk a tájat átlengő boldog madárcsicsergéstől, vagy a virágzó árnyékliliomok illatától - akkor nehezen felejthető élménnyel gazdagodunk. Évekig hálásan emlékezhetünk rá s erőt ad az elkövetkező munkához. Az épületeket elsősorban őrségi parasztbútorokkal rendeztük be, amelyeket saját tervezésű elemekkel egészítettünk ki - de van egy múzeumunk is. A Sindümúzeum látogatóinak rendszeresen megmutatjuk a szállásokat is, ha azokban éppen nincs vendég. Az összhatásra jellemző, hogy belépve a szállás céljára átalakított épületekbe, a látogatók rendszerint megkérdezik egymástól: - Drágám, nem tudod, hogy mi miért nem itt szálltunk meg?

A nyájas olvasó szerencsés helyzetben van, mert könnyen elkerülheti ezt a szemrehányásnak is beillő kérdést, ha az árak és foglalás menűpontra kattint.

A veleméri Cserépmadár szállás utcafrontja liliomokkal

A veleméri Cserépmadár szállás utcafrontja orgonavirágzáskor